Sávalap
A sávalap a falas szerkezetek leggyakoribb alapozási módja, mely a felette lévő falszerkezetnél szélesebb.
Anyaga jellemzően beton vagy úsztatott beton, amelyet az alapárok partfalai közé öntenek.
Ha a talaj nem kellő szilárdságú, zsaluzat szükséges az építéséhez.
Amennyiben szerkezeti erősítés szükséges, a betonba méretezett vasalást is tesznek.
A kivitelezés menete a következő:
- Az irtási munka során eltávolítják a növényeket és a talaj felső rétegét, a humuszt.
- A kitűzés során zsinórállványt készítünk, rögzítve az összes sarokpontot és a határoló egyeneseket, melyeket például mészporral lehet kijelölni a talaj felületén.
- A következő lépés az alapárkok kiásása, a földmunka géppel vagy kézi erővel, ügyelve a megfelelő magasságú síkok kialakítására.
- Zsaluzás - csak amennyiben szükséges. Ekkor az alapárkot eleve olyan szélességűre kell készíteni, hogy a zsaluzat elférjen.
- A vasszereléshez szerelőbeton készül.
- A betonozás forgódobos keverőgép vagy transzportbeton segítségével kb. 25 centiméteres rétegekben történik.
A rétegeket rúdvibrátorral tömöríteni kell.
A szilárdulás során a betont locsolni kell, elkerülve a nedvesség gyors eltávozását, ami a beton túlhevüléséhez vezethetne.
- Kizsaluzás.
- Földvisszatöltés 15 cm-es rétegekben és tömörítés az alaptestek környezetében.
A válaszfalak alapozását a főfalakhoz hasonlóan készítjük, mindössze kisebb keresztmetszetben.
Vasalt gerendaként a keresztmetszet tovább csökkenthető.
Kisebb terhelés esetén elegendő lehet a vasalattal erősíteni az aljzatot.
Lejtős terepen, különböző alapozási síkok alkalmazása esetén a sávalapot lépcsőzni kell.
A szintugrás max. 50 cm, a lépcsőzés hajlásszöge max. 30 fok lehet.
Pontalap
A pilléreket illetve oszlopokat alátámasztó pontalapok jellemzően monolit vasbetonból készülnek, de a pontalap lehet előregyártott vasbeton szerkezet is, ún. kehelyalap.
A monolit vasbeton pontalap kivitelezésének menete megegyezik a sávalapoknál megismertekkel, annyi különséggel, hogy az alapárkok szigetszerűen, nem összefüggően helyezkednek el.
Készítésükkor a pillér hosszvasalása jellemzően az alaptestben folytatódik, így befogott kapcsolatot hozva létre.
A vízszigetelésről vízzáró pillérrel, a pillér alatti fémlemezzel vagy a teljes pontalap körbeszigetelésével lehetséges.
Előregyártott pontalapnál a jellemző megoldás az, hogy először a beton tömbalapok készülnek el, majd ezek tetejére emelik rá a kehelyalapokat.
Az elhelyezéshez először 8-10 centiméter szerelőbeton készítése szükséges a tömb tetején, majd a kehelyalapot az ennek felületén fektetett ágyazóhabarcsba helyezik.
Ezután a pillért beemelik a kehelybe, majd először ékekkel, végül betonozással rögzítik.
A vízszigetelés vízzáró pillérrel oldható meg.
Gerenda- és gerendarács alap
Kialakítására akkor lehet szükség, ha túl nagy a terhelés, így túl nagy pontalapok adódnának vagy túl közel kerülnének egymáshoz.
Süllyedés- vagy csúszásveszély esetén is szükséges lehet az alkalmazása.
Kivitelezése megegyezik a sávalapéval.
Lemezalap
Lemezalapra különösen gyenge teherhordású talaj, de leginkább magas talajvíz esetén van szükség.
A lemezalap a fellépő víznyomással szemben a súlyával és egységes kialakításával tart ellen, ez a felúszás elleni védelem.
Lemezalap kivitelezése:
- Az irtás, kitűzés után a víztelenítés következik.
- A földmunka után min. 10 cm vastag szigetelésvédő betonaljzat készül, ezen elkészül a talajvíz elleni szigetelés.
Az aljzat szélesebb a lemeznél minden irányban és peremgerendával van ellátva, hogy fogadni tudja a szigeteléstartó falat, amelyet például kisméretű téglából lehet építeni.
- A szigeteléstartó fal építése után a talajvíz elleni szigetelés elkészül a teljes lemezalap körül.
- 5 cm szerelőbeton következik ezután, majd szükség esetén zsaluzás és vasszerelés következik.
- Ezután a betonozás készül el, lehetőleg egy munkamenetben.
- Végül a földvisszatöltés következik.
