Elsősorban középületek esetén, de gyakran lakóházaknál is van lehetőség minőségi anyagokból homlokzatburkolatot képezni az egyszerű vakolat mellett vagy helyett.
1. Ragasztott homlokzatburkolatok
A burkolatok kialakíthatók közvetlenül a falra történő ragasztással. Ennek a megoldásnak jellemző burkolatai a:
A burkolást a kerámia padlóburkolatokhoz hasonlatos módon végezzük:
Előbb gyárilag előállított szárazkeveréket vízzel hígítunk és keverünk át, majd a falra fogasléccel felhordott vékony ragasztóágyba rögzítjük az elemeket. A burkolást alulról felfelé végezzük, fugakeresztekkel tartva az egyenletes távolságot a lapok között. A pozitív sarkokon jellemzően élzáró profilokat alkalmazunk. Kültérben flexibilis ragasztót szükséges használni és mindenképpen tartani kell a megfelelő dilatációs szabályokat a hőmozgások okozta feszültségek elkerülése érdekében. A burkolatok kialakíthatók hőszigetelt falszerkezeten is, ekkor a vakolt hőszigetelt falaknál már megismert eljárást végezzük a hőszigetelés rögzítésére.
2. Falazott homlokzatburkolatok
A téglaburkolatok a faltól független falazott szerkezetként valósulnak meg, azaz a burkolatot ugyanúgy kell felépíteni, mintha önálló téglafalat emelnénk: téglakötés szabályai szerint, vízszintes és függőleges habarcsfugákat hozva létre. A burkolat mögötti részt azonban ki lehet alakítani vegyes szerkezetként is, ez jellemzően 4 cm vastag cementhabarcs hátkiöntéssel valósul meg, közvetlenül a tartószerk elé falazva a téglafalat. Gyakoribb azonban - különösen több szint esetén -, mikor a tartószerkezet és a burkolat teljesen elválik egymástól. Ebben az esetben három lehetőség van:
-
Egyszerű légréses burkolat
-
Maghőszigetelt burkolat légrés nélkül
-
Több rétegű hőszigetelt, légréses burkolat - utóbbi a legelterjedtebb megoldás napjainkban.
Az indulásnál a téglaburkolat egy tégla vastag falát építhetjük a tartószerkezeti fallal közös alapra vagy indíthatjuk acél tartókonzolokról is, melyeket a falak lábazati részére rögzítünk dűbelek vagy tőcsavarok segítségével. Ez csak abban az esetben lehetséges, ha a fal legalább alsó része vasbetonból készül és erre a teherre a legalább koszorúként kialakított rész megfelelően méretezve van. A falszerkezet és a téglaburkolat közötti kapcsolatot tárcsás acél rögzítőpálcák biztosítják, amelyek kampós végét a burkolat vízszintes fugáiban helyezzük el. Ezeket 3 soronként szükséges elhelyezni, egymástól 50-70 cm távolságra. A koszorúhoz rögzített függesztő-kengyeles konzol támasztja alulról a téglaburkolatot, illetve függeszti a falnyílások feletti álló helyzetű téglákat, amelyeket a fémpálcákra is felfűzünk.
3. Szerelt homlokzatburkolatok
a) Fa burkolatok
Szerelt fa burkolatokat változatos formában lehet kialakítani. Ezek között a kevésbé elterjedt megoldás a zsindelyburkolat, melyet luc- vagy borovifenyőből készítve, deszkaaljaztra vagy lécvázra szegezve kettős fedéssel lehet készíteni. Sokkal gyakoribb megoldás a vízszintes lambériaburkolat csaphornyos lécekből, melyet általában rejtett szegezéssel lécvázra rögzítünk. Deszkaburkolatot általában függőleges elrendezésben alakítunk ki, két sor részleges átfedésével, szintén lécvázra rögzítve.
Az előzőeknél modernebb, mai megoldás lehet még továbbá az impregnált, 15-20 mm vastag rétegelt-ragasztott burkolat, amelynek nagyméretű tábláihoz jellemzően fém tartóvázat készítenek. A burkolatok kialakításakor gondoskodni kell a burkolat mögötti rész átszellőztetéséről és arról, hogy legyen hely a szükséges hőszigetelésnek, amelyet érdemes kőzetgyapotből kialakítani. A hőszigetelés rétegét javasolt párafékező fóliával is védeni a külső oldalon.
b) Fém burkolatok
A fém tetőfedésekhez hasonlatosan a homlokzati falon is ki lehet alakítani fémburkolatot, akár a tetőfedéssel összefüggően. A fém típusa jellemzően alumínium, cink vagy rozsdamentes acéllemez. Hagyományos síklemez fémburkolat elkészítéséhez összefüggő deszkaborítás szükséges, melynek felületén előre profilozott lemezekből kettős állókorcos vagy derékszögű állókorcos fémburkolatot alakítunk ki. Fémburkolatot kialakíthatunk hullámos, trapéz vagy egyéb profilozású lemezekből is, melyeket jellemzően nagy táblákban lehet vásárolni vagy rendelni. A lemezek rögzítése történhet fa vagy fém tartóvázra látszó csavaros illetve szegecses vagy rejtett rögzítéssel.
Végül kialakítható a fémburkolat pallókból vagy kazettákból is, amelyek egymáshoz kapcsolható peremezéssel rendelkeznek illetve lehetnek zártak vagy akár perforált lemezek is. A fém tartóvázat úgy kell kialakítani fémburkolatok esetén is, hogy legyen elegendő hely a hőszigetelés és a légrés számára is.
4. Kerámialap burkolat
A szerelt kerámialapoknak kétféle változata ismert. A tömör lapok 1 cm körüli vastagsággal, míg az üreges lapok 3 cm körüli vastagsággal rendelkeznek. A különbség a rögzítés módjában is megmutatkozik:
-
Tömör lapoknál a rögzítést függőleges tartóprofilokból kinyúló acélkampókkal oldjuk meg, amelyek a négyzetes vagy téglány lapok négy sarkát fogják.
-
Üreges lapok esetén a függőleges tartóprofilok vízszintes szerelőbordákat hordanak, ezekre pattintjuk rá a rögzítőprofilokat. A lapok peremes kialakítása lehetővé teszi, hogy a rögzítés rejtett maradjon és vízszintes hézag ne látszódjon. A függőleges fúugák esetén pedig hézagzáró profilokat használunk.
A hőszigetelést kerámia burkolat esetén is a tartóprofilok között valósítjuk meg.
5. Kőlap burkolat
A szerelt kőlap burkolatok 3-6 cm vastag szabványos, fűrészelt kőlapokből és jellemzően nyitott fugákkal készülnek. A kövek típusa változatos lehet: mészkő, gránit, homokkő vagy akár márványlap. A lapok felületi kiképzése is változatos lehet, például csiszolt, fényezett vagy hasított stb. A rögztíési módok két alaptípusát különböztetjük meg:
-
A pontszerű konzolos rögzítés alul-felül csaphornyos elemekkel valósítható meg.
A konzol fejrésze a vízszintes fugákban helyezkedik el, innen nyúlnak a csapok a kőlapok előre elkészített furataiban.
Bizonyos esetekben csak oldalsó rögzítés lehetséges, például nyílásáthidalások felett.
-
A fém tartóvázas verzióban függőleges fém tartóprofilok által hordott vízszintes szerelőbordákra applikált csapos rögzítőelemekkel működik.
Hőszigetelési igény esetén a hőszigetelés táblái és a burkolat hátoldala között minimum 3 cm légrést szükséges tartani.
6. Műpala burkolat
A kiselemes műpala burkolatok jellemző vastagsága mindössze 4 mm, míg a nagytáblás, méteres műpala lapok 8-12 mm vastagsággal készülnek. A lapok vagy táblák rögzítése történhet függőleges falécekre vagy fém tartóprofilokra, melyek között, néhány centi légrést hagyva megvalósulhat a fal hőszigetelése. A rögzítés módja lehet látszó - azaz szegecses vagy csavaros vagy rejtett - azaz ragasztott vagy tartóhorgos megoldású.
7. Lábazatburkolatok
Lábazatburkolatként gyakran alkalmaznak műkő lapokat is. A lábazati öntött kő panelek jellemzően a burkolt fal azonos sávalapjáról indulnak; mögöttük gyakran extrudált polisztirol hőszigetelést, valamint a talajnedvesség vagy talajvíz elleni szigetelés lemezeit is rögzítjük. A paneleket általában ragasztással vagy mechanikus rögzítőkkel erősítjük fel.
