A különböző hajlásszögű fedélszékek fedése gondoskodik a csapadék tetőről való megfelelő levezetéséről és a fedés alatti szerkezetek védelméről. Maguk a fedések változatos anyagokkal és elemméretekkel valósíthatók meg.
I. Hagyományos fedések
1. Kévefedések
A hagyományos fedések közül a legősibbek közé tartoznak a nádból vagy szalmából készülő kévefedések valamint a taposott szalmafedés. Zsúptető építése esetén a szalmából kévéket kötünk, majd a kévék saját szálainak kisebb, összetekert kötegeiből folyamatos fonatot készítünk az adott sort tartó lécezés körül. Ez készíthető sima felülettel vagy lépcsős megoldásban is, mindkét esetben 30-40 centiméterenként elhelyezett lécezésre volt szükség. A lépcsős megoldás szerint kötött fedés szintén simává tehető a sorok végének felverésével, ez a felvert zsúptető.
Nádtető készítésekor 50-80 centiméterenként elhelyezett lécezéshez kötözték a nádkévéket és ezeket alulról felfelé haladva, soronként felverték.
2. Fa anyagú fedések
A fa anyagú fedések kiselemes megoldása a zsindely héjazat. A 40-80 centiméter hosszú zsindely elemeket hasítással készítették, jellemzően fenyő tuskókból. Az elemeket horonyeresztékesre képezték ki, ez egyik hosszoldaluk éles volt, a másik pedig vájattal rendelkezett. Az egymás mellé illesztett zsindelyekből jellemzően egyszeres, pikkelyszerű fedést hoztak létre.
A deszkafedést méteres, 10-15 cm széles elemeket keményfából készítették és szegelve, függesztve rögzítették, míg a puhafából készített elemek szélesebbek 20-25 cm-esek voltak.
3. Pala- és cserépfedések
Palából szintén lehetséges fedést készíteni. A hasítással és faragással készülő négyzetes elemekből pikkelyfedés készül, amit szegezéssel rögzítenek a lécezéshez. A legsikeresebb hagyományos megoldás azonban nyilvánvalóan az égetett cserépfedés, amely mind a mai napig alkalmas kiselemes megoldás arra, hogy teljesítse a modern kor elvárásait is. Az agyagból égetett cserepek változatos formákkal, méretekkel, felületi megjelenéssel, színnel készültek az idők során, melyek közül most két jól ismert megoldást mutatunk be:
-
A kolostorfedés Európa mediterrán területein terjedt el jobban. A csonkakúphéj alakú barát- illetve a peremes lapos formájú apácacserepek a tető felületén belül függőleges csatornákat hoznak létre. A fedéstípus előnye, hogy kisebb hajlásszög esetén is megfelelő vízzárrást biztosít.
-
A hódfarkú fedés is egy rendkívül széles körben elterjedt forma volt, amelynek a fedésképe révén is változatos tetőfelületet lehet alkotni.
A megfelelő vízzárás érdekében kettős fedés vagy koronafedés kialakítása szükséges a 35-40 centiméter hosszú, 18-20 centiméter széles, fülekkel ellátott elemekből
Kettős fedésnél a teljes felületen minimum két réteg cserép fedi egymást a tető bármely pontján. Ehhez sűrű léctávolságra van szükség, ami 15 centiméter körüli érték szokott lenni, 22-25 centiméter átfedést biztosítva a pikkelyfedés rétegei között.
II. Modern fedések típusai
1. Kiselemes fedések
A cserépfedéseknek a modern gyakorlatban is számtalan továbbfejlesztett verziója alakult ki az utóbbi évtizedekben. Ezek közül említést érdemelnek például a hornyolt cserepek, amelyek az elemek oldalsó csatlakozását teszik vízzáróbbá. A sajtolt cserepek további lépést jelentenek a kevesebb anyaghasználat és biztonságosabb vízzárás irányában. Ebben az esetben már körben alakíthatók ki hornyos kapcsolatok. Mindezen cserépformák, beleértve a hagyományos alakzatokat is, betonból is egyre szélesebb teret nyernek és különböző színekben érhetőek el. A betoncserepek egyik speciális formája a hullámos hornyolt cserép, amely megjelenésében a kolostorfedést idézi fel. A hornyolt kapcsolatok révén a modern cserépfedések egyszeres fedésként működnek, továbbá a szükséges átfedés mértéke is minimálisra csökken.
A kiselemes fedések között érdemes megemlíteni még a szálerősítésű cement (műpala) fedéseket is, melyek 4-5 mm vastag elemeivel az elemek alakjától függően egyszeres vagy kettős fedés alakítható ki.
A szintén kiselemes bitumenes zsindelyfedés többrétegű, üveg- vagy műanyag szövet-betétes modifikált bitumenes lemezeinek felületén színezett pala- vagy bazalt őrlemény található. Készítéséhez teljes felületű építőlemez- vagy deszkaborítás szükség szükséges. A fedés alátéthéjazata szintén egyfajta bitumenes lemez.
2. Nagyelemes fedések
Nagyelemes fedések között beszélhetünk cserepes lemezekről, hullámpala illetve profilozott fémtábla fedésekről.
A cserépfedést imitáló, galvanizált acélból készülő, 0,5 mm vastag cserepes lemezek változatos méretekkel rendelkezik az egy-két cserépsor magasságú elemektől az akár 6-8 négyzetméteres elemekig. Nagy előnye a kis önsúly, fektetése deszkázat segítségével történik.
A hullámpala táblás fedés anyaga szálerősítésű cement (műpala). A hullámpala táblák 1,5-2 négyezetméteres tábláit elemenként 2-3 fa vagy acélszelemenre rögzítik, hálós elrendezésben, 15-20 cm átfedéssel mindkét irányban. A táblákat a hullámhegyeknél rögzítik általában lekötőcsavarok használatával.
A profilozott fémlemeztábla fedések jellemző anyaga lehet alumínium, horganyzott acél vagy réz, melyeket kialakíthatnak hullám, trapéz vagy ritka bordás profilozással, változó méretekkel. A táblák mérete a 1,5 négyzetmétertől akár 10-12 négyzetméterig is terjedhet, a táblák jellemző szélessége 1 méter körüli. A védőbevonatokkal ellátott, színezett vagy anyagmintás táblák elrendezése szintén hálós, a rögzítés pedig ez esetben is acél vagy fa szelemenekre történik, jellemzően csavarozással.
3. Síklemez fedések
A különböző fémekből síklemezszerűen kialakított fedések az egyéb bádogos szerkezetekkel valamint az ereszcsatornákkal egy összefüggő rendszert alkothatnak. Anyaguk lehet a tető egyéb bádogos szerkezeteihez hasonlóan horganylemez, horganyzott acéllemez, alumínium- vagy vörösréz lemez. A síklemez fedésekhez mindenképpen deszkaborítás szükséges, amely lehet zártan vagy hézagosan rakott is. Különösen kell ügyelni az átszellőzésre és így minden esetben kéthéjú tetőként kell kialakítani. Nem nedvszívó, zárt aljzat esetén szükség van szellőző alátétszőnyeg fektetésére is. A táblák vagy szalagok állókorcos, azaz kettős állókorcos illetve derékszögkorcos vagy pedig lécbetétes megoldásban kapcsolódnak vízzáróan egymáshoz.
