Lapostetőket jellemzően monolit vagy félmonolit vasbeton födémekből alakítunk ki több épületszerkezeti elemnek a födém feletti rétegzésével. Jellemző rétegek lehetnek például a lejtést adó beton, a hő- illetve vízszigetelés táblái illetve lemezei vagy éppen a járhatóságot biztosító burkolati rétegek.
A lapostetők legnagyobb része egyhéjú szerkezet. Ebben az esetben a rétegek szorosan egymás felett helyezkednek el. Ezeket szoktuk melegtetőknek is nevezni.
A lapostetők másik formája a kéthéjú lapostető. Ekkor a rétegek két külön héjjá válnak szét a felső héjat alátámasztó vázszerkezet révén: az alsó héj gondoskodik a hőszigetelésről, a felső pedig a vízelvezetésről illetve adott esetben a járhatóságról. A két héj között lévő részt kiszellőztetjük. A kiszellőztetés miatt ezeket a tetőket hidegtetőknek is hívjuk. Bár rendelkeznek előnyökkel, munkaigényességük és a szellőztetés nehézségei miatt ilyen tetőket sokkal ritkábban készítünk, mint egyhéjú lapostetőket.
A kéthéjú lapostetők esetén általában külső vízelvezetést alkalmazunk, többnyire vonalra lejtéssel. A lejtéskép egyszerű, egy félnyeregtetőéhöz hasonló, csak attól lényegesen kisebb lejtéssel. Lapostetőről 8% lejtésig szoktunk beszélni, minimálisan pedig 2% szükséges. Ez egy könnyen tisztítható illetve karbantartható megoldás, azonban nagy az eresz elfagyásának a veszélye, amely ellen külön védekezni kell.
Egyhéjú lapostetők esetén jellemzően belső víznyelőket alakítunk ki, melyekhez a tető alaprajzának függvényében kell megtalálni a legmegfelelőbb lejtésképet.
A vízelvezető rendszer kialakításának legfontosabb szabályai a következők:
- A víznyelőket a vízgyűjtő terület legmélyebb pontján kell elhelyezni úgy, hogy falaktól és egyéb felépítményektől legalább 50 centiméterre legyenek.
- Az egy víznyelőhöz tartozó vízgyűjtő terület maximálisan 150-180 négyzetméter lehet.
- A lejtés vonalán mért leghosszabb távolság 12 méter lehet.
- Legalább 2 víznyelőt szükséges elhelyezni minden tetőn vagy 1 víznyelőt és egy túlfolyót.
- A megfelelő lejtésről a tető minden pontján gondoskodni kell, a felépítményeknél kialakuló esetleges zugokat ellenlejtéssel meg kell szüntetni.
- Felépítmények nem eshetnek vápába.
- A lejtésnek minimum 2 százaléknak kell lennie, de a vápában mérve is minimum 1 százalékának. 5 százalékánál nagyobb lejtés azonban nem ajánlott
A lejtésképnek két alapvető megoldása lehet: azonos vagy eltérő lejtésű tetősíkokkal.
Az azonos lejtés eredménye a vápák vonalának egymásra való merőleges helyzete illetve az attikák mentén eltérő tetősíkmagasságok kialakulása. Az eltérő lejtés előnye ezzel szemben az egyetlen vízszintes síkhoz igazodó attika-tetősík metszésvonalak, azaz az attikafal egyenletes magassága tetők széléhez képest. Bonyolultabb tetőknél a kétféle megoldás kombinációja is előfordulhat.
A lejtést két módon szokás kialakítani: hőszigetelő táblákból illetve könnyűbetonból. A hőszigetelő anyagok többfélék lehetnek, a rétegrend függvényében alkalmazhatunk expandált vagy extrudált polisztirolt vagy PIR táblákat, de akár nagy testsűrűségű ásványgyapotot is.
A szigetelések fajtái:
A csapadék elleni szigetelések anyaga leggyakrabban - az alépítményi szigetelésekhez hasonlóan - a bitumenes vagy műanyag lemezek. Léteznek továbbá különféle bevonatszigetelések is, melyeket sokkal ritkábban alkalmazunk.
- A bitumenes lemezek esetében a leggyakrabban használt anyagok a modifikált bitumenes vastaglemezek, amelyek mostanra nagyrészt kiszorították az oxidbitumenes vékonylemezeket és hegeszthető vastaglemezeket.A modifikált bitumenes vastaglemezek változatos bevonatokkal illetve betétekkel állnak rendelkezésre attól függően, hogy az adott rétegnek milyen kihívásra kell választ adnia.Mindig legalább két rétegben fektetjük őket: Az alsó réteg (ún. alátétlemez) általában PE-fólia kasírozású vagy homokhintéssel bevont modifikált bitumenes vastaglemez, melyet vagy mechanikai módon vagy hegesztéssel rögzítünk. Míg a felső réteg (zárólemez) modifikált bitumenes vastaglemezt lángolvasztással szoktuk az alsó réteghez hegeszteni. Amennyiben a felső réteg egyben a tető zárórétege is (ti. egyenes rétegrendű tetőknél), akkor palaőrleményes UV-álló lemezt kell választani erre a célra. A lemezek vastagsága típustól függően 4-4,5 mm lehet. Bizonyos lemezeket csak hegesztéssel lehet rögzíteni, másokat dűbelezéssel is, illetve léteznek még öntapadó lemezek is.
- A műanyag lemezek esetében beszélhetünk plasztomer (hőre lágyuló) műanyag lemezekről mint a PVC vagy PIB illetve elasztomerekről azaz gumiszerű lemezekről mint az EPDM. A lemezeket egy rétegben fektetjük mechanikai rögzítéssel (dűbelekkel), a lemezek vastagsága 1.2 és 2,0 mm között változik.
- A bevonatszigetelések alapanyaga lehet poliészter, poliuretán vagy bitumen és 2-4 mm vastagságban hordjuk fel őket.
A rétegek sorrendje:
- Az egyhéjú lapostetők egy részében a vízszigetelés a hőszigetelés felett helyezkedik el, ezeket nevezzük egyenes rétegrendű lapostetőknek. A leggyakoribb megoldás ebben az esetben az, hogy a vízszigetelés lejtését ék alakban vágott hőszigetelő táblákból alakítjuk ki a hőszigetelés felső rétegében. Erre a legtöbb gyártó már kész, lejtésben kialakított elemeket kínál megvételre. A leggyakrabban alkalmazott hőszigetelés a nagy testsűrűségű kőzetgyapot vagy üveggyapot táblák. Ebben az esetben külön figyelni kell arra, hogy a víznyelő környezetében, azaz a hőszigetelés szempontjából leggyengébb ponton is teljesüljön a hőszigetelés minimális követelményszintje. Egyenes rétegrend esetén külön figyelni kell arra, hogy a vízszigetelés alatt elhelyezkedő hőszigetelést megóvjuk a födém irányából érkező párától, ezért a födém tetején párazáró / párafékező fóliát kell elhelyezni. Végül a vízszigetelés a lejtésben fektetett hőszigetelés felületén valósul meg. A ritkább esetben, mikor lejtbetonnal történik a lejtésképzés, akkor jellemzően az egyenesen rakott hőszigetelő táblák felületén készül el a lejtésben kialakított könnyűbeton réteg. A leggyakrabban használt hőszigetelés ebben az esetben az expandált polisztirol, melynek a tetején elkészül a lejtést adó könnyűbeton réteg. Ennek kialakításához szükség van egy elválasztó rétegre is a szigetelés tetején, annak megvédése érdekében. Ezenfelül a vízszigetelés alatt gőznyomást kiegyenlítő réteg fektetésére is szükség van. Az előzőeknek megfelelően természetesen ebben a verzióban is szükség van a födém tetején a párazáró / párafékező fólia alkalmazására.
- A fordított rétegrendű lapostetők esetén a sorrend a vízszigetelés kerül a hőszigetelés alá. Ennek a megoldásnak nagy előnye, hogy a vízszigetelő lemezek sokkal kevésbé vannak kitéve a napsugárzásnak illetve a hőingadozásnak, ami megnöveli élettartamukat. Szintén előnyös, hogy ebben a rétegrendben nem kell a hőszigetelést külön megvédeni a párától, hiszen a vízszigetelés ellátja a párazáró (párafékező) fólia feladatát is. Mivel a fordított rétegrend esetén a hőszigetelés ki van téve a víznek, ezért kizárólag zártcellás hőszigetelés jöhet szóba a kivitelezéskor: extrudált polisztirol vagy pirhab táblák, még pedig egyrétegben, jellemzően lépcsős kapcsolódással fektetve. A födém felett egyből a lejtést adó könnyűbetont készítjük el, erre fektetjük a vízszigetelés rétegeit, majd a hőszigetelő táblák következnek, melynek tetején a védő-leterhelő vagy az egyéb burkolati rétegek kerülnek kialakításra.
A lapostetők mindegyik említett verziója kialakítható járható (avagy hasznosított) illetve nem járható (avagy nem hasznosított) módon is, aszerint hogy alkalmassá vannak-e téve huzamosabb emberi tartózkodásra.
A járható tetőkön térburkolatot alakítunk ki, ehhez pedig először aljzatot vagy ágyazóréteget kell kialakítani. Ezek alatt gyakori a szivárgó kavicsréteg illetve felületszivárgó alkalmazása. A járható lapostetők speciális formája a zöldtetők. A vegetáció további speciális rétegek alkalmazását igénylik, például gyökérálló lemezek használatát, elkerülendő, hogy a gyökérzet átszakítsa a szigetelést. Emellett természetesen szükség van termőtalajra, felületszivárgókra, azaz drénlemezekre valamint szivárgó kavicsrétegre és a rétegek közötti elválasztófóliákra.
Általános szabályként elmondhatjuk, hogy nem járható tetőket általában egyenes rétegrenddel, járható vagy zöld tetőket pedig általában fordított rétegrenddel szoktunk kialakítani.
