Ha a fal és az abban szükséges nyílások valamint nyílásáthidalások elkészültek, elhelyezésre kerülhetnek nyílászárók, melyeket elsődeleges funkciójuk alapján jellemzően két csoportra bonthatunk: ablakokra és ajtókra. Jelen filmben az ablakokra koncentrálunk.
Az ablakok esetén a fő szempontok az átláthatóság, fény megfelelő szintű beengedése valamint a rendszeres szellőztetés lehetőségének biztosítása. Mindezt a lehető legjobb hőszigetelési és légzárási követelmenyek teljesítése mellett kell megvalósítaniuk. Emellett az ablakszerkezetek részeként felmerülhet egyéb funkciók ellátása is, például árnyékolási igények kielégítése vagy a belátás időszakos korlátozása.
Az ablakok nyitásmódja szintén egy olyan terület, ahol nagyon változatos kép tárul elénk. A hagyományosan legjellemzőbb fix vagy egyszárnyú nyíló ablakok mellett megjelentek idővel a két- vagy többszárnyú nyíló megoldások vagy éppen a tolóablakok. A modern gyakorlatban a vasalatok fejlődésével számos speciális nyitásmódról beszélhetünk ezeken felül: bukó, emelkedő, bukó-nyíló vagy éppen forgó ablakok. A különbözű működésű, nyitásmódú és formájú elemek tetszőleges kombinációja képzelhető el és valósul is meg a gyakorlatban az elemek sorolásával vagy egybeépítésével.
1. Hagyományos ablakok
Évszázadokon keresztül az ablakok jellemző és szinte kizárólagosan használt anyaga a fa volt. A hagyományos nyíló faablakok fő típusai a pallótokos, a gerébtokos illetve kettős gerébtokos ablakok voltak. A jellemzően egy- két- vagy tokosztók sorolásával többszárnyú, nyíló ablakok üvegezését gitteléssel illetve üvegszorító lécek használatával oldották meg. Az üvegek egyszerű síküvegek voltak. A fa mellett a fém ablakok fordultak elő, ezek azonban több szempontból sem voltak ideális szerkezetek.
A pallótokos kialakítás jellemzően a fal kávás kialakítású nyílásába került rögzítésre, pallókkal körbeburkolva a káva felületét. A pallótok mindkét oldalán egy-egy szárny kerülhetett elhelyezésre: egy kifelé illetve egy befelé nyitható üvegezett szárny. Mindkét esetben kétszeres ütközés valósul meg a tok és a szárny között. A külső, kifelé nyíló szárny vagy szárnyak lehettek zsalutáblások is, árnyékolást biztosítva elsősorban a nyári időszakban.
A gerébtokos kialakításban a tok helyzete jellemzően a falnyílás közepe közelében van. A tokot két különböző profillal alakították ki: az oldalakon és a felül a szárnnyal kettős ütközést lehetővé keresztmetszettel illetve az alsó részen egy együtközős, kifelé lejtő megoldásban. A befelé nyíló szárnykeret szintén kétféle kialakítású: oldalt és felül körben egységes, míg az alsó részen a keret kifelé lejtő fallcal kiszélesedik, rátakarva a tokösszekötőre. Az alsó tokösszekötőhöz csatlakozik a párkány vízcseppentős bádogozása, védve a víztől a falnyílás vízszintes felületét.
A leggyakrabban használt szerkezet a kettős gerébtokos ablak volt. Ez a megoldás is általában kávás falkialakítás mellett valósult meg az egyszeres megoldás kettőzésével. A külső és belső, egyaránt befelé nyíló gerébtokos szerkezetet tokbélésnek nevezett deszkák kötik össze, egységes szerketetet hozva létre. A kávás kialakítás valamint az egységesen befelé történő nyitás igénye miatt a belső tokok és szárnyak nagyobbak, mint a külsők. Emiatt felül szükség van tokmagasítóra is. A belső szárnykeret továbbá körben egységes profillal tud megvalósulni, hiszen a víz távoltartásáról a külső ablak alsó tok és szárnykialakítása gondoskodik. Kétszárnyú kialakítás esetén tokosztót alkalmazunk mind a külső, mind a belső oldalon.
Az egyesített szárnyú gerébtokos ablak a kettős gerébtokos ablak modernizált változatának tekinthető. A tokokat ragasztással, a szárnykereteket csavarozással rögzítették egymáshoz. A művelet eredményeképpen egy kettős üvegezésű közös tok- illetve szárnyszerkezet alakult ki, mindenhol hármas ütközéssel a profilok között. Az alsó vízvédelemről a tokszerkezet alsó elemének lejtős kialakítása valamint a szárny alsó részére rögzített vízvető gondoskodott.
2. Korszerű ablakok
A modern profilú ajtók és ablakok tökéletesítették a lég- és párazárást, a hőszigetelőképességet, az üvegezés biztonságosságát. A tokok és szárnyak anyagválasztéka sokkal változatosabb lett: a korszerű fa keresztmetszetek mellett nagy átalakuláson mentek át a fém profilok is valamint széleskörűen elterjedtek a műanyag illetve a kombinált anyagú nyílászárók is.
A korszerű faablakok a hagyományos gerébtokos ablaktól leginkább a profilok szélességében különböznek a külalakot tekintve. A profilok szélessége 78-tól 106 mm-ig is terjedhet. A mind szélesebb keresztmetszetekre a nagy tömegű, két- vagy háromrétegű hőszigetelő üvegezés miatt van szükség. Az üvegrétegek közötti rést nemesgázzal töltik ki a jobb hőszigetelőképesség elérése érdekében. A tok és szárny közötti ütközések száma minimum 3 szokott lenni, melyből a belső tökéletes záródását gumitömítés is javítja. Szintén a hőszigetelés javítása érdekében, kiemelt igényszint esetén az általában fenyő anyagú profilokat hőszigetelő, például parafa betétekkel látják el. A tok alsó részén fém vízvető profil található.
A műanyag ablakok tok- és szárnykeret profiljai 5-8 zárt légkamrából épülnek fel, magjukban pedig acélmerevítés található. A tok- illetve szárnykeret közötti ütközések száma minimum 3, melyek közül általában mindegyik gumitömítéssel ellátott. A korszerű faablakoknál már megismert és azonos tulajdonságú 3 rétegű hőszigetelő üvegezés esetén a profilok szélessége 70-100 mm is lehet. A jellemzően PVC anyagú profilok alapszíne jellemzően a fehér, amelyet azonban fóliabevonattal például famintássá is lehet tenni kívül-belül.
A fémablakok közül az acéltokos ablakok inkább alacsonyabb igényszintű épületeknél terjedtek el, ahol nem jelentkeznek hőszigetelési követelmények. Külön fontos feladat ebben az esetben a korróziumvédelem megoldása is.
Az alumínium ablaktokok a műanyag ablakokéhoz hasonlatos üreges profilszerkezetből épülnek fel. Nagy különbség azonban, hogy az alumínium rossz hőszigetelő tulajdonsága miatt a profilokban körben hőhídmegszakító betétek találhatók. A tok-szárny ütközések száma ez esetben is legalább 3, melyek közül 2-3 mindeképpen gumitömítéssel is el van látva. A hőszigetelő üvegezés, a fa- illetve műanyagablakokhoz hasonlatos módon, jellemzően 2 vagy 3 réteg üveg használatával valamint speciális gumitömítésekkel van kialakítva. Az alumíniumablakok nagy előnye, hogy a több típusnál tartósabbak, ellenállóbbak és minimális karbantartást igényelnek.
3. Árnyékolók
Az árnyékoló szerkezetek fontos kiegészítői lehetnek a nyílászáróknak, olyannyira, hogy gyakran egyszerre is építik be őket az ablakokkal vagy ajtókkal. Hagyományosan a külső oldali árnyékolók hosszú múltra tekintenek vissza. Ilyenek a spaletták, amelyek tömör deszkatáblákból vagy teljesen zárt keretbetétes lapokból állnak. Eggyel komlexebb megoldást jelentenek a zsalugáterek, amelyek önálló szárnykeretbe foglalt, forgatható lamellákkal rendelkeznek. A lamellák révén a bejutó fény mennyisége (illetve az áltáthatóság) fokozatosan szabályozható. A spaletták és zsalugáterek nyitásmódja lehet toló rendszerű vagy kivetőpánttal működtetett nyíló. Mindkét verzióban egy szárnnyal, de akár harmónikaszerűen egymásra rendezhető többszárnyas kivitelben is kialakíthatók.
A külső oldali árnyékolók modern típusai a redőnyök. Ezek kialakításához redőnyszekrényt kell szerelni az ablak felső részéhez. A redőnyszekrényen belülről lehet lecsévézni a redőny teljes felületet adó lamelláit és szintúgy ide lehet visszagöngyölíteni őket. A lamellák és a szekrényanyaga legtöbbször műanyag vagy alumínium. A szekrény elhelyezkedése alapján lehet külső tokos vagy rejtett tokos. Utóbbi esetben lehetnek az áthidaló alá / elé beépítettek vagy az áthidalóval egybeépítettek.
Az ablakokkal / ajtókkal egybeépített árnyékolók speciális formái a műanyag vagy alumínium rolók, más néven reluxák. Ezeket gyakran két üveg réteg közé építik be és a zsalugáterek lamelláihoz hasonlóan működtethetők, azaz forgathatók, de ugyanakkor fel és le is húzhatók. A modern gyakorlatban például kombinált alu-fa vagy alu-műanyag ablakoknál használatosak a külső üveg illetve a belső hőszigetelő üvegezés közötti térben.
Emellett léteznek olyan, általában fix árnyékolók is, amelyek a homlokzat szerves részei és a kivitelezés végső fázisában, jóval a nyílászárók beépítése után kerülnek felhelyezésre. Ezek jellemzően jól össze vannak koordinálva a nyílászárókkal, de árnyékoló szerepük nem feltételül csak a nyílásokra és azon keresztül a belső térre hat, hanem az ablakok-ajtók előterére is.