Az ablakokhoz képest az ajtók fő funckciója a szabad közlekedés lehetőségének megteremtése a falnyílásokon keresztül, amely a zárhatóság alapvető igényével szokott együttjárni. Míg az ablakok jellemzően parapettel rendelkeznek, pont így indulhatnak a padlóvonaltól is. Az ajtóknál ezzel szemben a parapetnélküliség, a padlótól való indulás alapvető követelmény. Még tovább menve, ha egy padlótól induló nyílászáró teljes szárnnyal nyitható is, akkor szükségszerűen ajtóként és nem ablakként tekintünk rá.
Az ajtók nyitásmódja talán még az ablakokénál is változatosabb képet mutat. Hagyományosan évezredek óta velünk élnek az egy- vagy kétszárnyú ajtók, mindenféle alakban és méretben. A speciális nyitásmódok közül kiemelendők a tolóajtók, a harmónikaajtók, a lengő- valamint forgóajtók. Az ablakoknál már megismert módon a különböző üvegezésű, méretű és nyitásmódú részek tetszőleges kombinációja is előállítható. Például egy asszimetrikus kétszárnyú ajtó rendelkezhet fix üvegezésű oldalbevilágítóval és bukó nyitást lehetővé tevő felülvilágítóval.
1. Hagyományos faajtók
A hagyományos faajtók az ablakokhoz hasonló szerkezeti megoldásokkal készültek. Ebben az esetben is beszélhetünk pallótokos illetve gerébtokos kialakításról, emellett hagyományosan gyakorta használt ajtótípus volt a hevedertokos ajtó is. Mindegyik típus kétszeres ütközést tett lehetővé a tok és szárny között a tokszárak illetve a szemöldök mentén. Az alsó részen a tok folytonossága megszakad - szemben az ablakok kialakításával. Itt a későbbi padlóburkolat által rejtett tokösszekötőt (vakküszöböt) használtak a tokszárak távtartásának biztosítására illetve felette küszöböt, ha az ajtó különböző burkolatú helyiségeket köt össze. A hagyományos megoldásban az ajtók elhelyezése jellemzően a falazással együtt történt és a rögzítést toknyúlványokkal oldották meg. Válaszfalak esetén a merevítő lágyvas huzalozáshoz való kapcsolás is gondoskodhatott a rögzítésről.
A pallótokos megoldást elsősorban válaszfalaknál alkalmazták. A tokmaghoz a borítólécet szerelhették a helyszínen a vakolás és a tok közötti illeszkedési vonal elfedésére, ez a peremes pallótok. A ragasztott pallótokot ezzel szemben úgy helyezték el, hogy a tokmaghoz ragasztott borítóléccel lehessen színelni a fal vakolatát. Ebben az esetben még takarólécekre is szükség volt a vakolat illetve a borítóléc találkozásának elrejtésére.
A hevedertokos ajtó a ragasztott pallótokhoz hasonlatos megoldás volt, csak négyzetesebb tokmaggal és vastagabb borítóléc keresztmetekkel.
A gerébtokos ajtó az előző megoldásoktól abban különbözik, hogy a tok nem fogja át a fal teljes keresztmetszetét, hanem a fal egyik odlalához tapad. Ezeket jellemzően vastagabb falakba, azaz főfalakba építették be kávával, vagy anélkül. A közel négyzetes keresztmetszetű tokmag csatlakozását horonyborítás takarja. A borítás és vakolat találkozását pedig takaróléc rejti.
A jellemző ajtószárny típus a keretbetétes (vésett) volt hagyományosan. Ez függőleges és vízszintes keretelemekből álló vázszerkezetet illetve a vázat kitöltő tömörfa vagy üvegezett betéteket jelent. A tömörfa betétek horony-eresztékesen csatlakoznak a keretváz elemeihez, felületük pedig asztalosmunkával kiképzett. A szárnyak rögzítéséről és nyitásáról pántok gondoskodnak, a zárhatóságot pedig különféle lakatos zárszerkezetek biztosítják.
2. Korszerű ajtók:
a) Kültéri ajtók (bejárati és teraszajtók):
A korszerű kültéri faajtók tokszerkezete gerébtok, ami lényegesen nem tér el az ablakoknál használt profiloktól. A tokszárakat olyan fém- vagy műanyag küszöbelemek kötik össze, amelyek hőhídmentes zárást tudnak fogadni az ajtó alatti vonalban. Az ajtólapok lehetnek a hagyományos keretbetétes szárnyak modernkori megvalósulásai vagy pedig két oldalról lemezeltek. A keretbetétes szárnyak betétei 30-45 mm vastag többrétegű, hőszigetelt szendvicsszerkezetekből vagy hőszigetelő üvegezésből állhatnak. Jellemzően e kettő tetszőleges elrendezésű kombinációja adja a keretbetétes ajtólapok megjelenését. A két oldalról lemezelt ajtószárnyak egy fából készült keretből és különbözőféle anyagokból álló betétből állhat, amelyeket az ajtólap két oldalán teljes felületű borítás fed. A betét jellemzően hő- illetve hangszigetelőanyagot jelent kültéri ajtók esetén. Az ajtólapok vastagsága 50-80 mm, különleges hőszigetelési követelmények esetén 100-110 mm vastagok is lehetnek. A borítás lehet CPL vagy HPL bevonatú laminált vagy pedig furnérozott kivitel.
A műanyag ajtók az ablakokéval megegyező profilokkal illetve tömítésekkel rendelkeznek a legtöbb esetben. A nagyobb igénybevételek miatt azonban szükségessé válhat nagyobb keresztmetszetek használata, sőt fémmerevítő magok beépítésére is szükség lehet. A szárny, azaz ajtólap a legtöbb esetben keretbetétes szerkezetű, ahol a betét vagy műanyag borítású, hőszigetelt szendvicsszerkezet, hőszigetelő üvegezés vagy a kettő valamilyen kombinációja.
Az acélablakokhoz hasonlóan az acélajtók szerepe is korlátozott, inkább ipari jellegű épületeknél jellemző. A profilokból építkező acélajtókat gyakran válaszfalakba vagy kávás falszerkezetekbe építik be. A szárnyak jellemzően két oldalról lemezelt ajtólapok.
Az alumíniumajtók az ablakokéval megegyező profilokkal készül. Az ajtószárnyak keretbetétesek, amelyben a betétek hőszigetelő üvegezésből illetve tömör, hőszigetelt szendvicsszerkezetből állhatnak.
b) Beltéri ajtók:
Tömörfa beltéri ajtók továbbra is készülnek, immár korszerű kivitelben. Ezek gyalult, natúr vagy felületkezelt profilokból építkező, utólag beszerelhető, kétszeres ütközésű geréb- vagy pallótokos ajtók, amelyeket modern vasalatokkal illetve tömítőprofilokkal látnak el. Az ajtólapok lemezeltek vagy keretbetétesek lehetnek.
A modern gyakorlatban nagy térhódítása van az állítható borítású (UTH) tokos ajtóknak is, amelyek a pallótokos kivitel továbbfejlesztett változatának tekinthető. A típus sajátossága, hogy a tokmaghoz két oldalról csaphornyos megoldással egy-egy tokborítás csatlakozik. A szárnnyal ellentétes oldali tokborítás helyzete oldalirányban 15-20 mm-rel bővíthető, lehetővé téve, hogy a tok pontosan az adott falvastagsághoz igazodjon. Az UTH tokok akár 20 cm vastag falakat is képesek átfogni, de beépíthetők vastagabb falszerkezetekbe (főfalakba) is utólagos falkávák vagy vaktokok segítségével.
A típus további jellegzetessége, hogy nincs alsó tokösszekötője: a keret nyitott. Gyakran küszöb sem készül a tokszárak között. Amennyiben különböző burkolatú terek között helyezkedik el az ajtó, a burkolatváltó profil és az ajtószárny helyzetét jellemzően összekoordináljuk.
Az UTH tokok általában MDF-lapokból készülnek. Mind a tok, mind az ajtólap furnérozott vagy laminált kivitelben készül el. A furnérozott felületet még lakkal, lazúrral vagy festékkel kezelni szükséges a felület védelme érdekében. A laminált kivitel jelenthet alacsony igényszintű dekorfóliát, vékonyabb CPL bevonatot vagy vastagabb és legellenállóbbnak számító HPL bevonatot. Az furnérozott vagy laminált ajtólapok belsejében lévő betét állhat tömör vagy körüreges forgácslapból, körüreges forgácslap bordákból vagy például méhsejt formájú papírrácsból. Az így előálló szárny vastagsága 40-60 mm.
Az ajtóknak számos további kiegészítő szerelvénye létezhet. Ezek között lehet említeni mindazokat az árnyékolási feladatokat ellátó szerkezeteket, reluxákat, redőnyöket, fix rácsokat illetve lamellákat, amelyeket az ablakoknál már tárgyaltunk. Speciálisabb, inkább ajtókhoz kapcsolódó szerkezetek az ajtóbehúzók, ütközők, speciális zárak, pánikrudak vagy éppen a kitámasztók.
