I. Függönyfalak
A függönyfalak több épületszintet is eltakaró homlokzatképző szerkezetek, amelyek jellemzően fém profilú teherhordó vázból és üveg vagy tömör betétekből állnak. Az összetett szerkezetet rögzítése az épület teherhordó vázához jellemzően a vázon kívülről történik, de a függönyfal elhelyezhető két födém közötti részbe is. A függönyfal leggyakoribb változatai a bordavázas, a takart bordás illetve a pontmegfogású szerkezetek, de léteznek kevésbé használt vagy már elavult megoldások is.
-
A paneles függönyfalak keret nélküli fém felületű, hőszigetelt szendvicspanelekből állnak és leginkább az 1970-80-as évek technológiáját képviselik. Ezeket sajtolással, hajtogatással vagy hullámosítással tették merevvé, a panelekbe pedig a járműgyártáshoz használt technológiákhoz hasonlatosan építik be az üvegtáblákat. A paneleket függesztve lehet rögzíteni a teherhordó szerkezethez. Ezenkívül gondokodni kell az egyes panelek közötti megfelelő tömítésről.
-
A bordavázas megoldás statikai értelemben oszlopokból és gerendákból épül fel, ezeket függőleges illetve vízszintes bordáknak hívjuk. A függőleges bordákat (lizénákat) olyan acélszerelvényekkel rögzítjük a födémekhez vagy pillérekhez, amelyek többirányú beállítást tesznek lehetővé. A vízszintesek (osztóbordák) pedig csavarozottan vagy hegesztve csatlakoznak a függőleges bordákhoz. Az üvegtáblák vagy tömör betétek ezen bordák közé kerülnek, a bordák takaróprofiljai pedig lezárják a kapcsolatokat. A látszóbordák a homlokzatot erősen meghatározzák, merev struktúrát adva neki - akár kiugranak az üvegezés síkjából, akár annak síkjához illeszkednek.
-
A takart bordás függönyfal szerkezetileg az alap bordavázassal egyező megoldás, annyi különbséggel, hogy a bordák nem jelennek meg látszó formában, hanem az üvegezés mögé húzódnak.
Az üvegbetétek között csak jóval filigránabb vonalak, a tömítés vonalai jelennek meg, sokkal egységesebbé téve az üveghomlokzatot.
-
A keretes függönyfal előregyártott elemekbe foglalja a bordavázas rendszert a gyors helyszíni összeépítés érdekében. A függőleges és vízszintes bordákből az elemek keretei válnak, a keretvázas elemek pedig a helyszínen összeépítve kiadják a bordavázat. Az egyes elemek lehetnek üvegezettek vagy különböző anyagú betétek. Osztóbordák révén az elemek mérete akár 4 x 4 méteresre is növelhető. Szintén osztóbordák szükségesek az elemen belüli anyagváltáshoz, például egy alul tömör mellvédes, felül üvegezett panel kialakításához.
-
A pontmegfogású függönyfalak estén az üvegtáblákat pontszerűen elhelyezkedő speciális szerelvények (ún. spider megfogók) rögzítik a tartószerkezethez. A rögzítés megoldható az üveg átfúrása nélkül, szorítóelemes szerelvényekkel a sarkokon megfogva a táblákat vagy furatokban rögzítve az üvegeket. A pontmegfogásos üvegfalak rögzítőelemei egyéb típusokhoz hasonlóan csatlakozhatnak a vasbeton födémhez vagy pillérekhez, de sodronyok segítségével is megfoghatók és merevíthetők. A sodronyköteles megoldás jellemzően kétféle:
-
lehet sodronykötélháló a vízszintes és függőleges kötelek rendszeréből, ahol a csomópontokban találhatók a pontrögzítő elemek vagy
-
állhat függőleges rácsostartóhoz hasonlatos kötélrendszerekből, ahol a sodronyok a födémek és a rögzítőelemek között feszülnek.
II. Tetősíkablakok
Magastetős épületek tetőtérbeépítéseinek speciális nyílászárói a tetőablakok. Ezek jellemzően a tető síkját követik le, habár léteznek olyan termékek is már, amelyek a tetősíkból kilépő kis erkéllyé alakítják az ablakokat a kinyitás révén. Idális esetben a szarufák közei és a kívánt ablakméret megegyezik. Nagyobb ablakméret esetén egy szarufa kiváltására lehet szükség, kisebb méret esetén pedig az ablak melletti részen oldalirányban toldani kell a szarufát. Az ablakok tokszerkezete a tetőfedés tartószerkezetére támaszkodik, a tetőfedés vízzáró fóliájával, a tetőfóliával valamint a fedés elemeivel való kapcsolatot pedig a burkolókeret teremti meg. A nyitás lehet kifelé nyíló vagy pedig billenő, a kilincs helyzete alapján pedig alsó és felső kilicses kivitelről beszélhetünk.
Tetősíkablak beépítése
Ideális esetben a tetősíkablakokat a fedés készítésével egyidőben építik be, de gyakran előfordul, hogy az ablakok csak utólag, például a tetőtér későbbi beépítésével kerülnek be a helyükre.
A beépítés menete bármely esetben a következő:
-
Nyílás kiváltása
-
A tetőfólia kivágása és felhajtása
-
A szerelőlécek elhelyezése az ablak alatt és felett
-
A tokszerkezet rögzítése a szerelőlécekhez és a cseréplécekhez, leszorítva a felhajtott tetőfóliát
-
A fóliacsatorna kialakítása a nyílás felett
-
A beépített tokszerkezet (keret) körül fóliasáv elhelyezése
-
A fedésre rátakaró alsó szegályelem elhelyezése
-
A burkolókeret elemeinek elhelyezése a tokszerkezetre
-
Tetőfedés kialakítása
-
Az ablakszárny beszerelése és beállítása
-
Hőszigetelés és párafékező réteg kialakítása a tokra való takarással
