Általános definíciók
A falak függőleges épületszerkezetek, amelyek attól függően, hogy külső vagy belső helyzetűek, körülhatárolják a ház belső terét illetve elválasztják az egyes helyiségeket. Szerkezeti szempontból megkülönböztetünk teherhordó illetve nem teherhordó falakat. A teherhordó falak a felette elhelyezkedő szerkezetek: falak, födémek, tető stb... terheit viselik illetve továbbítják az alattuk lévő szerkezetekre, míg a nem teherhordó falak csak önsúlyukat hordják.
Az egyes épületek a szerkezeti rendszerük és a teherhordás iránya alapján lehetnek hosszfalas, harántfalas vagy vegyes rendszerűek. Az egyes falak elhelyezkedése és funkciója alapján sokféle falról beszélhetünk: oromfalakról, főfalakról és válaszfalakról, pincefalakról és támfalakról stb... Ebben a részben a teherhordó azaz főfalakkal foglalkozunk, azon belül is a hagyományos megoldásokkal.
1. Falak fából
Az első fa falszerkezetek palánkfalak lehettek, később ezeket fonták is a kosárfonás technológiájához hasonlóan. A legsikeresebb szerkezeteknek azonban a gerendaszerkezetek és a favázak (fachwerk) bizonyultak. Mindkét szerkezettípus kulcsa az elemeknek a megfelelő kialakítású fakötésekkel való illesztése.
A gerendaházak falai fekvő helyzetű gerendák sorából jön létre. A sarkoknál a csatlakozó falakat feles eltolással építik, sarokkötéseket hozva létre az egymás feletti, váltakozó irányú gerendák végei között. A kör keresztmetszetű gerendáknál a jellemző sarokkötés a keresztfejes illetve a vályús. Négyszögkeresztmetszetűeknél a keresztvéges lapolás illetve a fecskefarkas sarokkötés a leggyakoribb.
Favázas szerkezeteknél a jellemző elemek a vízszintes gerendák, a függőleges oszlopok illetve az átlós helyzetű merevítések: könyökfák, andráskereszt merevítések. A legjellemzőbb kapcsolatok a különféle csapolások (feles illetve teljes), a szintén sokféle rovások és lapolások (pl. fecskefarkú véglapolás) illetve beeresztések.
-
2-3. Föld-, vályogfalak és vegyes szerkezetek
2. Föld- és vályogfalak
A földfalak szintén a legősibb ember alkotta szerkezetek közé tartoznak. A népi gyakorlatban leggyakrabban alkalmazott technológiák a vertfal vagy tömésfal, a rakott sárfal (vagy fecskefal) illetve a vályogtégla falak voltak.
A vert fal készítése során zsaluzat vagy kaloda között döngölővel tömörítik össze a rétegekben egyre magasabbra emelt agyagos földet.
A rakott sárfalat (fecskefalat) vízzel kevert, agyagos sárból illetve az ehhez hozzáadott szalmából készítik. A sárpogácsákat kézzel vagy vasvillával rakják egymásra, ügyelve arra, hogy azok kötésben legyenek. A szerkezetet szakaszonként függőlegesre, egyenesre kell vágni egy ásó segítségével.
A vályogtégla forma segítségével készül sár és szalma keverékéből. A szárított, téglányi elemeket sárhabarcs segítségével ragasztják egymáshoz, a téglakötés szabályainak megfelelően.
3. Vegyes szerkezetek
Nem csak tisztán egyféle anyagból készült szerkezetek léteztek a hagyományos építési kultúrában, hanem a különböző anyagok kombinációi is rendkívül sikeres, azaz gazdaságos és hasznos falakat eredményeztek.
- A paticsfal, a sárral tapasztott vesszőfonat is egy ősi vegyes falazattípus. Itt fakarókra font vesszőágakra kerül rá a tapasztás.
- A favázszerkezetek elemei közötti hézagokat tapasztott vesszőfonással, vályogtéglával de akár égetett téglával is ki lehet tölteni.
- A vályogtégla falat keverhették égetett téglával - jellemzően soronként, mint ahogy az égetett tégla fal is kaphatott kőborítást a külső oldal felé illetve a kőfal tégla bélelést.
