Az alapozás mindazon szerkezeteket jelöli összefoglalóan, melyekre a szerkezet többi része épül. Feladata viselni az épület összes terhét, valamint továbbítani azokat a teherhordó talajra.
További elvárások az alapozással szemben:
- a lehető legkisebb süllyedést engedje meg az épület számára
- akadályozza meg az egyenetlen süllyedést, elkerülve a romboló hatású feszültségeket
- ellen kell állniuk a víznyomásnak és a fagyhatásoknak
Ennek érdekében az alaptestek tervezése és kivitelezése során a következő öt szabályt fontos észben tartani:
- Az alapozási síknak a talaj teherhordási síkja alatt kell lennie - amennyiben megvalósítható.
- Az alapozási síknak célszerű a mértékadó vízszint felett lennie, elkerülendő a víznyomásból származó problémákat.
- Az alaptesteknek a fagyhatár alá kell menniük, elkerülendő azt, hogy a jéglencsék megemeljék az alapokat, majd feszültségeket okozó süllyedések jöjjenek létre.
- Az alaptesteknek megfelelő távolságra kell esniük egymástól, hogy ne egymásra terheljenek, hanem az altalajra.
- Meglévő szerkezetek mellé építkezés esetén az alapozási síkokat össze kell hozni egymással.
A fenti célokat nem lehet minden esetben maradéktalanul megvalósítani, így az egyszerűbb síkalapozási megoldások helyett komplexebb és több anyagot igénylő kialakítással kell élni, különösen nehéz (teherbírás vagy különleges igénybevételek szempontjából problémás) talajok esetében pedig mélyalapozási megoldásokat kell alkalmazni.
1. Síkalapok
A síkalapozások fajtái a következők:
-
Sávalap - Falas szerkezetű épületek jellemző alapozási módja a sávalap, amely az épület falai alatt folytonosan halad. Jellemzően a kiásott alapgödörben kerül kibetonozásra, de zsaluzással is készülhet.
-
Pontalap - Pillérvázas épületek jellemző megoldása a pontalapok, melyek lehetnek téglatest alakúak, lépcsős alapok vagy lefelé szélesedő (kehely-) alapok. Ennek létezik jól bevált, előregyártott megoldása is: a monolit téglatesteken előregyártott kelyhek fogják be az előregyártott oszlopokat.
-
Gerendarács - A sávalapokhoz hasonlatosan indokolt lehet a pontalapok egy gerendává való összefogása, de gyakoribb hogy statikai okok miatt mindkét irányban megtörténik az összekötés, merev gerendarácsot hozva létre.
-
Lemezalap - Magas talajvízszint esetén összefüggő monolit vasbeton lemezalap kialakítása válhat szükségessé, ami gerendaráccsal tovább erősíthető.
2. Mélyalapok
Mélyalapozási megoldásokra van szükség, ha a felszín közelében nincs megfelelő teherhordó talaj vagy vízkimosás miatt csúszásveszély áll fenn.
Összefoglalóan a 3 méternél mélyebben elhelyezkedő alapokat mélyalapoknak nevezzük.
Ezek fajtái a következők:
- Kútalap - A kútalapokat jellemzően 3-6 alapozási mélység esetén használjuk.
- Cölöpalap - A cölöpalapok akár 20 méternél mélyebbre is nyúlhatnak. A statikai számítások során jellemzően figyelembe vesszük a köpenyfalán át történő teherátadást, akkor is, ha ez a teherhordó talaj szintje felett történik.
- Résfal - A résfalak vasbeton táblái akár 40 méterre is lenyúlhatnak, folytonos határolást alakítva ki az épület körül, így a megoldás egyben víztelenítési eljárást is jelent és alkalmas arra, hogy több szintben használati terek (pl. mélygarázs) alakuljanak ki a felszín alatt.
