1. Kőlépcsők
A vasbeton előtti korszakban a lépcsők gyakorta kőből készültek. A lépcsőkarokat alkotó fokokat jellemzően egy-egy kőtömbből, elemenként faragták ki, változatos profillal. A leggyakoribb típusok a tömb, azaz egyszerű téglalap illetve az ék keresztmetszetű fokok voltak. Az egymásra is támaszkodó fokok a tömb megoldás esetén alul-felül lépcsős felületet hoztak létre, míg az ék keresztmetszet nagy előnye volt, hogy csak a járófelület lett lépcsős kialakítású, míg az alsó rész sík felületet adott ki. A tömbfokok készülhettek horony nélküli vagy támhornyos megoldásban is, míg az ék keresztmetszetű lépcsők a tökéletes alsó sík felület elérése érdekében szinte kizárólag támhornyos megoldásban készültek. A két leggyakoribb típus mellett idővel számos különleges profil is megjelent. Ezek használatának célja elsősorban az anyagtakarékosság és az építési tömeg csökkentése volt az esetleges esztétikai előnyökön túl.
A kőfokokat - majd később a műkő fokokat - gyakorta lebegőlépcsőként alakították ki vagy pedig fallal, gerendával, esetleg boltozattal gyámolították. Mind a lebegő lépcső, mind a fallal gyámolított lépcső legalább 38 cm vastag teherhordó téglafalat igényel. A lebegő lépcső esetén a fokok befogásának minimum 15 cm-nek kell lenni, a konzolos karszélesség pedig legfeljebb körülbelül 120-130 cm lehet. Mindkét szélén gyámolított lépcső esetén elegendő legalább 8 cm felfekvés az alátámasztó falazaton, a kar szélessége pedig több méter is lehet.
2. Faszerkezetű lépcsők
A falépcsőket jellemzően lakásokban, családi házakban alkalmazzuk, de számos történeti és modern példa van közösségi használatra is. A modern gyakorlatban a falépcsők precíz asztalosmunkák, amelyeknek két leggyakoribb megoldása a pofapallók közé épített illetve a pofapallókra ültetett fokú lépcsők. A pallók jellemzően 50-60 mm vastagságúak, a járólapok 40-50 mm vastagok. A pofapallók közé épített fokok helyét a pallókba vésik, 20-25 mm mély hornyokat létrehozva a járó- és a homloklapok számára, amelyeket ragasztva helyeznek be a a helyükre. A szerkezetet helyenként merevíteni is szükséges, ezt a járólapok alatt elhelyezett vonóvasak tudják biztosítani. A pofapallókra ültetett falépcső építése során a járólapokat lépcsősen fogazott kialakítású pallókra rögzítik csapokkal illetve rejtett csavarozással.
3. Vasbeton lépcsők (add the title!!!)
Monolit vasbeton lépcsők
A helyszíni öntésű vasbeton lépcsők illetve rámpák különböző részeit egyszerre alakítjuk ki a vasszereléstől kezdve a zsaluzáson át a betonozásig. Fallal való gyámolítás esetén a karral összevasalt lépcsős koszorú készül a falban. Gerendával történő gyámolítás esetén a szegélygerenda lehet lelógó, felálló vagy egyszerre lelógó és felfelé kiálló. A lépcsőkar és a pihenőlemez kapcsolata lehet szegélygerendás vagy szegélygerenda nélküli. Ez utóbbit tekintjük az esztétikusabb megoldásnak. Pontos és szép kivitelezéséhez a fordulóél kiszerkesztése és az ebből származó kar- és pihenőlemez-vastagságok alkalmazása szükséges.
Előregyártott vasbeton lépcsők:
Az előregyártott vasbeton lépcsők egyedileg méretezett, nem sorozatgyártott termékek, amelynek elemeit daruval kell beemelni a helyükre: sorrendben a szegélygerendákat, majd a pihenőlemezeket és a lépcsőkarokat. Az építési mód nagy előnye, hogy az előregyártott szerkezetek beemelés után azonnal terhelhetők, azonban a kapcsolódó szerkezetek kivitelezése előzetesen nagyfokú pontosságot igényel.
4. Fémszerkezetű lépcsők és rámpák
A fémlépcsők általában egyedi kialakítású, lakatos szerkezetek. Egyenes karú lépcsők esetén jellemzően I, C és U alakú acél profilokat használnak pofatartókként, amelyek közé hegesztéssel vagy csavarozással lehet rögzíteni az 5-7mm bordázott acéllemezből járólapokat.
Természetesen egyéb anyagokkal, például fá járólapokkal való kombinációk szintén gyakori.
Csigalépcső is könnyen készíthető acélból. Ennek egyik módja, mikor a központi acéloszlophoz konzolosan csatlakoznak a fém járólapok. Egy másik megoldásban a fokok a csigavonal külső oldalán a csavarvonalt lekövető acéllemez pofagerendához vannak rögzítve.
