A most következő példánkban egy kétállószékes, egyik oldalt kontyolt, másik oldalon oromfalas nyeregtető kivitelezését mutatjuk be. A megvalósítás során vegyesen használunk hagyományos ácskötéseket illetve mérnöki megoldásokat. Előbbiek közé tartoznak a székoszlopok, a ferde dúcok és a könyökfák csaphornyos kapcsolatai a középszelemennel, a székoszlopokkal illetve a papucsfákkal. Szintén a hagyományos ácskötések kategóriájába tartoznak a szarufák horgolásai a szelemeneken, míg a talpszelemenek és papucsfák tőcsavaros rögzítése illetve a fogópárak és a taréjfogók átmenő csavaros összefogása inkább a mérnöki megoldások közé tartoznak. A fedélszék fogadószerkezete egy monolit vasbeton födém.
1. Előkészítő munkarészek
A fedélszékek építésének első kulcsmozzanata a megfelelő építőanyag kiválogatása a kivitelezés számára. Ez azért különösen fontos, mivel más építőipari alapanyagokkal szemben a faanyag egyenletes minőségének elérése és ezen minőség megtartása sokkal nehezebb feladat. A nem megfelelő tárolás eredményeképpen a fa tönkremehet, alakváltozást szenvedhet, repedhet, penészedhet, gombák vagy rovarok támadhatják meg vagy éppen korhadhat. Különösen fontos tehát ügyelni a megfelelő tárolási követelmények betartására, a megfelelő száraz környezet biztosítására valamint a tűzvédelemre. Ügyelni kell, hogy a kiválogatott faanyag egyenletesen gyalult legyen, szabványos keresztmetszetű a teljes hosszon, ne legyen csavarodott, fertőzött vagy repedezett.
A megvásárolt faanyagot kiemelten fontos a beépítés előtt kezelni: tűz-, gomba és rovarmentesítő folyadékkal impregnálni. A kezelést lehet áztatással, szórással vagy mázolással végezni, a választott eljárásnak megfelelően előírt hígítási arányokat és kiadósságot és rétegszámot betartva. Az impregnáló szerek gyakorta szinezettek: kék, zöld, sárga vagy színtelen formában elérhetőek.
Az építés helyén a faanyagot: gerendákat, pallókat, léceket szintén megfelelően kell deponálni. A megfelelő szellőzés érdekében máglyázva kell tárolni, azaz keresztirányú távtartó lécekkel fektetni, köztük oldalirányban is helyet hagyva. A rakást a földtől el kell emelni, óvva az alulról gyűlő víztől. Felülről pedig ponyvával kell lefedni és a csapadéktól óvni, kivéve ha a tárolás tetővel fedett részen történik.
Az elemek pontos leszabásához, előzetes összeillesztéséhez zsinórpadot készítünk. Ez lehet egy megfelelő méretű, sík, vízszintes burkolt felület vagy elegendő hely esetén annak az épületnek a legfelső födémszintje is, amelynek a fedélszerkezetét készítjük. Amennyiben ezek nem megfelelőek, a terepen is létrehozható a zsinórpad gerendák és pallók segítségével.
2. A fedélszerkezet ‘lekötése’
A zsinórpadra vagy az erre alkalmas vízszintes felületen felrajzoljuk a tervezett tető keresztmetszetének az 1:1 méretarányú rajzát, melyhez a megvalósult állapotot vesszük alapul. A rajzon fel szükséges jelölni a kapcsolatok kialakításához szükséges (le)vágásokat. Azon elemek oldalnézetének felrajzolását, amelyek valós mérete nem látszik a normál metszeteken, az ábrázoló geometria szabályai szerint a képsíkba kell forgatni. Az egyes elemeket ezután sorban a rajz megfelelő helyeire kell helyezni és a vágási vonalakat a leszabandó rész jelölésével fel kell rajzolni a szarufákra, gerendákra stb… Jelölni szükséges a furatok helyét és a fakötések kialakítását is. Használt szerszámok: ácsceruza, pillanatszorító, vonalzó, derékszög.
A feljelölés alapján a faanyag leszabása és pontos megmunkálása a fakötésekhez szükséges bemetszésekkel, kivágásokkal illetve furatokkal együtt külön munkapadon történik. Használt szerszámok: kézi fúrógép, csavarbehajtó kisgép, körfűrész, láncfűrész, kézi gyalugép, láncmaró, vágásvonal-vezető, bak.
A levágás és megmunkálás elvégzése után a kapcsolódó elemeket együtt vissza kell helyezni a zsinórpadra és ott próbaillesztésekkel ellenőrizni a kialakított kapcsolatok pontosságát. Amennyiben az illesztések nem pontosak, nagy hézagok jelentkeznek, az elemek vágását javítani kell. Szükség esetén az elemeket - ha azok nem javíthatók - újra ki kell vágni, új faanyag felhasználásával.
3. Fedélszerkezet felállítása
Az épület zárófödémének valamint a tetőhöz csatlakozó minden falazott vagy betonból öntött szerkezet, mint például a tűzfal, kémény, kürtő stb elkészülte után lehet csak hozzáfogni a fedélszerkezet elemeinek összeállításához. A padlásfödém kész állapotához hozzátartozik, hogy a betonozás előtt elhelyezésre kerültek a talpszelemenek illetve papucsfák tőcsavarjai is.
A kivitelezés megkezdéséhez a födémre fel kell juttatni a gerendákat és az egyéb faanyagokat. Ezeket jellemzően csörlővel, kötegelve végezzük. Nagyobb építkezések esetén vagy ha egyéb módon nem oldható meg, daruval is a fogadószintre lehet emelni az elemeket - mindig annyit, amennyi aktuálisan szükséges és el is fér.
Az összeállítás lépései a következők:
A folyamatok mindegyike során valamint a teljes szerkezet elkészültével is mérésekkel illetve vízmértékekkel ellenőrízzük az elemek pontos elhelyezését illetve azok vízszintességét, függőlegességét.
- A talpszelemen és papucsfák elhelyezésével indul az összeállítás.
A talpszelemenek és papucsfák helyén először 20-25 cm széles szigetelőlemez sávokat helyezünk el, a koszorúba horgonyzott tőcsavarokra ráfűzve a szigetelőlemez sávokat.
Ha még a furatok nem lettek elkészítve a tőcsavarok számára, a szelemeneket a megfelelő helyeken átfúrjuk.
Ezután a tőcsavarokra húzzuk a szelemeneket a kapcsolatok által meghatározott sorrendben.Végül alátétekkel és anyákkal lerögzítjük a szelemeneket a köszorúhoz.
- Ezután következhet a székoszlopok és ferde dúcok felállítása.
Átmenetileg szükség lehet a székoszlopok kétirányú megtámasztására is.
- A következő lépés a középszelemenek felhelyezése a székoszlopokra, a könyökfák felerősítésével.
- Felállítjuk a főszaruállásokat a fogópárok elhelyezésével.
- A taréjfogókkal rögzítjük a taréjszelement.
- Ezután következhet az élszaruk felállítása és rögzítése a szelemenekre.
- Végezetül a mellékszaruállások felállítása és a taréjfogókkal való rögzítése illetve konytolt rész szarufáinak rögzítése következik.
