Tovább a fő tartalomhoz
Palotas Gabor

Fedélszékek és csarnokok

Szekció vázlat

  • Az összes becsukása Az összes kibontása

    III.1 - 1. LECKE

    • Hagyományos fedélszékek

      3. KURZUS / 1. MODUL - FEDÉLSZÉKEK ÉS CSARNOKOK / 1. LECKE - HAGYOMÁNYOS FEDÉLSZÉKEK

    • A magastetők leggyakrabban úgy hagyományosan, mint napjainkban is fa ácsszerkezetek, melyeket rendkívül változatos formavilággal és különböző hajlásszögekel lehet megvalósítani. A tetőformák jellege és meredeksége éppúgy funkcionális, mint esztétikai kérdés. A cél elsősorban nyilvánvalóan az, hogy az adott tető, az adott éghajlati viszonyok között teljesítse a tetővel szembeni legalapvetőbb elvárásokat: felülről védje az épületet az időjárás különböző hatásaival szemben: elsősorban a csapadék különböző formáitól, a széltől, a hidegtől-melegtől, egyben a falakhoz hasonlóan lehatárolja a belső tereket a tárolás, a lakó illetve egyéb funkciók számára. Maga a fedélszék a magastető teherhordó szerkezeti része, amely viseli és az alatta lévő szerkezetekre továbbítja a tető terheit. 

      A tetőformák talán leggyakrabban használt megoldásai a következők:

      • Nyeregtető

      • Sátortető illetve toronytető, melyek speciális formái a kupolatető illetve kúptető

      • Félnyeregtető,

      • Kontyolt nyeregtető

      • Csonka kontyos tető

      • Manzárdtető

      • Oromzatos kontyolt tető

      Hajlásszög szerint megkülönböztetünk alacsony illetve meredek hajlású tetőket. Jelen filmben a leggyakoribb hagyományos illetve ezen fa fedélszékek ma használatos (átmeneti) megoldásait mutatjuk be:

      1. Üres fedélszék

      Az üres fedélszék 5-7 méteres fesztávig alkalmazható, egyszerű megoldás. Hagyományos megoldásában a szarufapárokat a falak sárgerendáira teljes rovással támaszkodó kötőgerenda köti össze. A kötőgerendák egyben létrehozzák a födém szerkezeti rendszerét is, azaz födémmel egybeépített fedélszékről beszélünk. A szarufák végein gyakorta vízcsendesítőt is beépítettek. A vízcsendesítő és a szarufa végek jellemzően ferdecsapos beeresztéssel csatlakoznak a kötőgerendákhoz, míg a szarufák felül ollós sarokcsappal csatlakoznak egymáshoz. A teljes szerkezetet hosszirányban 3-4 szarufát összefogó viharlécek merevítik.

      A szerkezet mai megoldásában az üres fedélszéket a már elkészült födémen állítják össze. Az egymástól 90-100 cm-es tengelytávra lévő szarufák egyszerű horgolással ülnek fel a födémre tőcsavarokkal lerögzített talpszelemenekre. A szaruk egymáshoz felül tompán csatlakoznak, szintén egyszerű horgolással ülve fel a taréjszelemenre. A felső szarufavégeket taréjfogópárok kötik össze, teljes rovással alátámasztva a taréjszelement.

      2. Torokgerendás fedélszék

      A torokgerendás fedélszék körülbelül 10 méteres fesztávig alkalmazható, ezenbelül a torokgerenda Ebben a megoldásban a szarufapárok között egy vízszintes nyomott rúd, a torokgerenda kerül beépítésre, amely közbenső gyámolításként működik és ellentart a szarufák lehajlásának. Ennek javasolt legnagyobb hossza 4 méter. A jellemző hagyományos kialakítás erre a ferdecsapos beeresztés vagy a fecskefarkú rálapolás volt. Ezen megoldások nagy hátránya, hogy pont a legnagyobb hajlító igénybevétel helyén gyengítik a szarufákat. A fedélszék a többi részen megegyezik az üres fedélszéknél bemutatottakkal.

      A szerkezet ma használatos megoldásában a torokgerenda-szarufa kapcsolatokat alátámasztó gáncsfákkal illetve átmenő csavarokkal összefogott hevederekkel oldjuk meg. Az egyéb kapcsolatok ez esetben is megegyeznek az üres fedélszéknél bevált megoldásokkal.

      3. Szelemenes fedélszékek

      A fedélszékek egy nagy csoportjánál a szarufákat közbenső részen is alátámasztják. Ennek leggyakoribb megoldása a középszelemenekkel való alátámasztás, melyeket a főállásokban lévő oszlopokra vagy dúcokra terhelünk. Ezeket hívjuk összefoglaló néven szelemenes fedélszékeknek.

      A szelemenes fedélszékek leggyakrabban használt típusa a kétállószékes fedélszék, amely 10-12 méter fesztávig használatos.A szerkezet hagyományos megoldásban a középszelemeneket a kötőgerendákra állított székoszlopok (állószékek) támasztják alá, melyeket pedig ferde dúcok támasztanak meg oldalról. A székoszlopok mellett a szarufákat összekötő fogópárak is segítik rögzíteni a középszelemenek helyzetét. Az állószékek és a középszelemenek kapcsolatát pedig könyökfákkal merevítjük.

      A kapcsolatok jellemző típusai a következők:

      • a fogópárak illetve a taréjfogók fecskefarkú rálapolással csatlakoznak a szarufákhoz, a kapcsolatot átmenő csavarok is erősítik;

      • a fogópárak oszlopokkal és a középszelemenekkel való kapcsolata egyszerű rovás, szintén egyszerű rovás a taréjszelemen és a taréjfogók csatlakozása;

      • a dúcok ferde csapos beeresztéssel kapcsolódnak mind az oszlopokhoz, mind a kötőgerendákhoz;

      • A székoszlopok egyenes csappal csatlakoznak a kötőgerendákhoz illetve a középszelemenekhez;

      • a könyökfák ferde csapokkal csatlakoznak a székoszlopokhoz illetve a középgerendához;

      • végezetül a szarufák egyszerű horgolással ülnek fel a szelemenekre.

      A fedélszék mai megoldásában a székoszlopok és a ferde dúcok is papucsfákra támaszkodnak. A kapcsolatok némileg egyszerűsödnek, például a fogópárvégek fecskefarkas kialakítása elmarad.

      A háromállószékes fedélszék a kétállószékes verzió továbbfejlesztett megoldása, ahol a taréjszelement is alátámasztja egy székoszlop. Ezt ugyanúgy ferde dúcok támasztják oldalirányból, amelyek az alsó dúcok vonalvezetését követik valamint a fogópárokhoz átmenőcsavarral van rögzítve. A taréjszelement és a harmadik (középső) székoszlopot is könyökfákkal kötjük össze. Ez a verzió 11-13 méteres fesztávra is megfelelő megoldást kínál.

      A két- illetve háromállószékes fedélszék érdekes változata a tetőtér jobb beépíthetőségét lehetővé tevő hagyományos manzárd fedélszerkezet. A manzárdos kialakítás formailag tört felületű, kontyolt tetőt jelent, amely esetében a középszelemen alatti részen sokkal magasabb hajlásszögű, afölött viszont alacsonyabb hajlású rész kerül kialakításra.

      4. Függesztőműves fedélszékek

      A függesztőműves fedélszékekben húzott rudakat, függesztőoszlopokat alkalmazunk a vízszintes helyzetű kötőgerendák felkötésére. Ezt a megoldást rendszerint akkor alkalmazták a múltban, mikor nem volt lehetőség az oszlopokkal történő alátámasztásra.

      A jellemzően 8 méteres fesztávig alkalmazható egyszeres függesztőmű esetén a fő állásokban alakítjuk ki a kötőgerendák és a taréjszelemenek között a függesztőoszlopokat. Az oszlop felül egy átmenő csavarral a szarufákat fecskefarkú rálapolással összekötő taréjfogópárak közé van függesztve. Alul a függesztőoszlopokra csavarozott füles függesztőkengyelekkel kötjük fel a kötőgerendákat. A függesztőművet a nyomott rúdként működő ferde dúcok teszik teljessé, amelyek a függesztőoszlophoz acélhevederekkel erősített kettős ferde beeresztéssel csatlakoznak.

      A ferde dúcok a támaszok közelében terhelnek a kötőgerendákra, melyekhez szintén kettős ferde beeresztéssel csatlakoznak. A talp- és taréjszelemenek mellett az egész szerkezetet hosszirányban mestergerendával is merevítik, amely teljes felületű rovással csatlakoznak a főállásokban lévő kötőgerendákhoz.

      Kettős függesztőműveknél a függesztőoszlopok a fogópárokra felültetett középszelemenek alól függeszkednek, két ponton függesztve a kötőgerendát. A függesztőművet a mellszorító gerendák teszik teljessé, mely vízszintes nyomott rúdként köti össze a ferde dúcok felső találkozási pontjait. A mellszorító és a függesztőoszlopok kapcsolatát vállas csapolással alakítjuk ki, míg a ferde dúcok ez esetben is kettős ferde beeresztéssel csatlakoznak a kötőgerendához illetve a függesztőoszlopokhoz. Az oszlopok mellett a mestergerendákat is megkettőzzük, a középszelemenek kapcsolatát pedig könyökfákkal merevítjük a főállásokban.


  • III.1 - 2. LECKE

    • Mérnöki fedélszékek és csarnokok

      3. KURZUS / 1. MODUL - FEDÉLSZÉKEK ÉS CSARNOKOK / 2. LECKE - MÉRNÖKI FEDÉLSZÉKEK ÉS CSARNOKOK

    • A mérnöki fedélszerkezetek a hagyományos ácsszerkezeti megoldásoknál jóval anyagtakarékosabb, gazdaságosabb és hatékonyabb technológiákat alkalmaznak. Ennek kulcsfontosságú eleme a rétegelt ragasztott faárúk valamint a különböző keresztmetszetű faárúkból összeállított - jellemzően összeragasztott - speciális profilú, összetett tartóknak a használata. A gazdaságosságnak szintén alapvető eleme az is, hogy minden felhasznált alkotóelem méretei és kapcsolatai pontos statikai számítások által meghatározottak, azaz egyedileg méretezettek. Az összeállított tartókból épített keretszerkezetek vagy rácsostartók kapcsolatai csavarozással illetve speciális mérnöki kapcsolóelemekkel vannak kialakítva, elkerülve a faanyagot gyengítő hagyományos megoldásokat.

      A mérnöki ácsszerkezetek, fedélszékek jellemzői kapcsolatai a következők:

      • Csavarozott kötéseket  nyomott vagy húzott rúdként működő gerendák hossztoldásánál, illetve különböző elemek hevederes összekötéseknél alkalmazunk. Ekkor a teherátadó felületek a csavarok illetve furatok palástja. Az átmenő- vagy fűzőcsavarokat alátéttel illetve anyával rögzítjük. 

      • Fa betétes kötéseket jellemzően nyomott vagy húzott rudak hossztoldásoknál alkalmazunk. A teherátadást egyenletesen kiosztott vagy egyes keményfa betétek végzik. Az elemek összeszorítását fűzőcsavarokkal oldjuk meg.

      • A fém betétes kötések esetén a keményfa betéteket tárcsák, gyűrűk, tüskés lemezek, idomacél darabok helyettesítik.

      • Szegezett kapcsolatokat jellemzően deszkák vagy pallók rögzítésére alkalmazzuk. A csavarokhoz hasonlóan változatos kiosztással, több sorban is kialakíthatók.

      • Szeglemezekkel egy síkban lévő, azonos vastagságú elemeket kapcsolhatunk össze. Jellemzően kétoldalról alkalmazzuk őket és akár több elemet is összekapcsolhatunk velük.

      • A szegező lemezek speciális alakú kapcsolóelemek, amelyek a kapcsolóelemekhezfaelemekhez idomulnak. Merőleges kapcsolatokat alakíthatunk ki például beakasztókkal, konzolos kapcsolóelemekkel, sarokvasakkal vagy talplemezekkel. Alkalmazhatunk továbbá szegezőlemezeket hossztoldáshoz illetve, ferde elemek (pl. szaruzat) lekötéséhez is. A szegező lemezeknél alkalmazhatunk szeget, facsavart vagy átmenő csavarokat.

      • Szükség esetén a helyszínen is használhatunk ragasztott kapcsolatokat. Tartók magasítását, hevederes hossztoldását tudjuk így megoldani például. A kapcsolatok szükség esetén tovább erősíthetők valamelyik másik megoldással való kombinálással, például fém betétes kapcsolóeelemek vagy átmenő csavarozás együttes használatával.

      1. Mérnöki fedélszékek

      A mérnöki rendszerű keretek vagy rácsostartók kétféle elrendezése használatos: a) ritkaállásos megoldás b) 

      a) A ritkaállásos megoldásban 3-5 szaruállásnyi távolságra, a főállásokban helyezkednek el a mérnöki szerkezetek, például a fa rácsostartók. Ezekre rögzítjük a szelemeneket, amelyek két funkciója a hosszirányú merevítés illetve a szaruzat alátámasztása. 

      A példában használt hevederesen kapcsolódó pallókból álló rácsostartó jellemző kapcsolatai a következők:

      • A rácsostartó csomópontjai átmenő csavarokkal és távtartó fa betétekkel vannak kialakítva, amelyek összefogják a pallókat.

      • Az összeállított rácsostartók szegező lemezekkel vannak a koszorúhoz illetve a talpszelemenhez lerögzítve.

      • A további szelemeneket átmenő csavarokkal illetve sarokvasakkal rögzítjük a rácsostartókhoz.

      • Hasonlóan rögzítésre kerül a szaruzat is.

      b) A sűrűállásos megoldásban a fa keretek vagy rácsostartók egyben a teljes szaruzatot is jelentik. Ennek érdekében szaruállásnyi távolságra, 90-140 cm tengelytávra helyezzük le őket egymástól.  A példában használt jellemző kapcsolatok:

      • A talpszelemeneket tőcsavaros megoldással rögzítjük az épület koszorújához (vagy födéméhez).

      • A rácsostartókat, kereteket lekötő szegezőlemezzel (sarokvas) rögzítjük. Az elemek rögzítéséhez önmetsző csavarokat használunk.

      • A rácsostartók rúdjainak találkozásánál a szeglemezek teremtenek kapcsolatot. Ezeket szimmetrikusan, mindkét oldalt elhelyezzük.

      A szélmerevítésről andráskereszt formában rögzített szegező fémszalagokkal gondoskodhatunk. Szükség esetén a szélső állásközöket szélrácsok formjában tovább merevíthetjük.

      c) Középszelemenekkel gyámolított mérnöki fedélszékek

      Az áltlában oromfalakra támasztott erőteljes tömör fa tartók a hagyományos állószékes fedélszékek középszelemenjeinek pozíciójában kerülnek felállításra. Ezekre a derékszelemenekre ültetik fel a szaruzatot.  A szarufapárok sorozatát fogópárok segítségével akasztjuk fel a szelemenkre. A fogópárak végeit átmenő csavarokkal rögzítjük a szarufákhoz. A szarufákat ezenfelül szerkezetépítő csavarokkal vagy szegező lemezekkel rögzítjük le a szelemenekhez.

      2. Rétegelt-ragasztott csarnokok

      A modern mérnöki faszerkezetek ideálisak a mai igényszintet maximálisan kielégítő, komplett csarnokok építésére is. Ezen épületek felhasználási területe az ipari, mezőgazdasági funkciótól a sport vagy kulturális célú középületekig terjedhet. Az ilyen építményeket leggyakrabban rétegelt ragasztott tartókból építik. Ezek előnye, hogy nem repednek, nem vetemednek, ellenben hatalmas a teherbírásuk, így akár 60-70 méter fesztávok is elérhetők velük. További különlegességük ezen tartóknak, hogy változó keresztmetszettel vagy íves formában is előállíthatók.

      Példánkban egy olyan fa csarnokot mutatunk be, amelynek keretei két oszlopból és az ezeket változó keresztmetszettel összekötő gerendából állnak. A keret oszlopai hegesztett, talplemezes acélsarukkal vannak az alaplemezhez csavarozva. A kettőzött és változó keresztmetszetű oszlop gerendához való csatlakozása  sarokmerev kapcsolat, amelyet kör alakban elhelyezett átmenő csavarozással alakítunk ki. Az egyszeres oszlop és a gerenda kapcsolata ezzel szemben csuklós kialakítású, belső fémbetétekkel és hengeres fém csapokkal kialakított (!).  A szelemeneket süllyesztett acélsarukkal rögzítjük a keretek között. A szerkezetet ezenfelül fontos merevíteni, amelyet jellemzően a végtől számított második mezőben végzünk, andráskereszt alakban rögzített acél rudakkal - az oldalfalon és a födémen is. A kész szerkezetre ezután további kisebb keresztmetszetű tartókat rögzítünk és ehhez csatlakoztatjuk a homlokzati paneleket.

      3. Acél rácsostartók ill. csarnokok

      Acélból mindazon szerkezettípuspok megépíthetőek, amelyek a mérnöki fatartókból lehetségesek. Ez esetben is statikai számítások támasztják alá a mérnöki módon megtervezett szerkezeteket és azok kapcsolatait. Az acélszerkezetek előnye a fa anyagúakkal szemben a nagyobb teherbírás és elérhető merevség, ellenben a korrózió elleni védelem körülményesebbé teszi az építésüket és a karbantartásukat. Szintén nehézséget jelent az acélszerketek esetén a hőtágulásnak való sokkal nagyobb kitettség is.

      Az alkalmazott tartók változatos profilokkal készülhetnek:

      • hidegen hajlított C, Z, U profilok vagy zártszelvények

      • melegen hengerelt I-, H-, U-, C-profilok vagy zártszelvények

      • egyesített szelvényű tartók

      A kapcsolatok lehetnek anyagfolytonosok is, ez hegesztett varratokkal alakítható ki, valamint oldhatóak, ez esetben pedig csavarozásról beszélhetünk. Az acél rácsostartók rúdjainak jellemző kapcsolatait csomólemezekkel és csavarozással alakítjuk ki.

      Az acél csarnokokat gyakran alakítják ki hegesztéssel összeállított merev tartókból, melyek kapcsolatait diafragmákkal valamint eresz- illetve gerincerősítő lemezekkel is megerősítik. Az oszlopok és gerendák leggyakrabban I- vagy H-szelvényekből készülnek. Az oszlopokat a rájuk hegesztett talplemezekkel csavarozzák le az alaplemezhez. A szelemenek legjellemzők profiljai a Z- illetve a C. melyeket csavarozással rögzítenek a merev kerettartókhoz. Szintén csavarozással rögzítik a homlokzati paneleket hordó tartóprofilokat valamint az átlós merevítőket, amelyek a szél erejétől óvják a szerkezetet.


    •   

  • III.1 - 3. LECKE

    • A fedélszék kivitelezése

      3. KURZUS / 1. MODUL - FEDÉLSZÉKEK ÉS CSARNOKOK / 3. LECKE - A FEDÉLSZÉK KIVITELEZÉSE

       

    • A most következő példánkban egy kétállószékes, egyik oldalt kontyolt, másik oldalon oromfalas nyeregtető kivitelezését mutatjuk be. A megvalósítás során vegyesen használunk hagyományos ácskötéseket illetve mérnöki megoldásokat. Előbbiek közé tartoznak a székoszlopok, a ferde dúcok és a könyökfák csaphornyos kapcsolatai a középszelemennel, a székoszlopokkal illetve a papucsfákkal. Szintén a hagyományos ácskötések kategóriájába tartoznak a szarufák horgolásai a szelemeneken, míg a talpszelemenek és papucsfák tőcsavaros rögzítése illetve a fogópárak és a taréjfogók átmenő csavaros összefogása inkább a mérnöki megoldások közé tartoznak. A fedélszék fogadószerkezete egy monolit vasbeton födém.

      1. Előkészítő munkarészek

      A fedélszékek építésének első kulcsmozzanata a megfelelő építőanyag kiválogatása a kivitelezés számára. Ez azért különösen fontos, mivel más építőipari alapanyagokkal szemben a faanyag egyenletes minőségének elérése és ezen minőség megtartása sokkal nehezebb feladat. A nem megfelelő tárolás eredményeképpen a fa tönkremehet, alakváltozást szenvedhet, repedhet, penészedhet, gombák vagy rovarok támadhatják meg vagy éppen korhadhat. Különösen fontos tehát ügyelni a megfelelő tárolási követelmények betartására, a megfelelő száraz környezet biztosítására valamint a tűzvédelemre. Ügyelni kell, hogy a kiválogatott faanyag egyenletesen gyalult legyen, szabványos keresztmetszetű a teljes hosszon, ne legyen csavarodott, fertőzött vagy repedezett.

      A megvásárolt faanyagot kiemelten fontos a beépítés előtt kezelni: tűz-, gomba és rovarmentesítő folyadékkal impregnálni. A kezelést lehet áztatással, szórással vagy mázolással végezni, a választott eljárásnak megfelelően előírt hígítási arányokat és kiadósságot és rétegszámot betartva. Az impregnáló szerek gyakorta szinezettek: kék, zöld, sárga vagy színtelen formában elérhetőek.

      Az építés helyén a faanyagot: gerendákat, pallókat, léceket szintén megfelelően kell deponálni. A megfelelő szellőzés érdekében máglyázva kell tárolni, azaz keresztirányú távtartó lécekkel fektetni, köztük oldalirányban is helyet hagyva. A rakást a földtől el kell emelni, óvva az alulról gyűlő víztől. Felülről pedig ponyvával kell lefedni és a csapadéktól óvni, kivéve ha a tárolás tetővel fedett részen történik.

      Az elemek pontos leszabásához, előzetes összeillesztéséhez zsinórpadot készítünk. Ez lehet egy megfelelő méretű, sík, vízszintes burkolt felület vagy elegendő hely esetén annak az épületnek a legfelső födémszintje is, amelynek a fedélszerkezetét készítjük. Amennyiben ezek nem megfelelőek, a terepen is létrehozható a zsinórpad gerendák és pallók segítségével.

      2. A fedélszerkezet ‘lekötése’

      A zsinórpadra vagy az erre alkalmas vízszintes felületen felrajzoljuk a tervezett tető keresztmetszetének az 1:1 méretarányú rajzát, melyhez a megvalósult állapotot vesszük alapul. A rajzon fel szükséges jelölni a kapcsolatok kialakításához szükséges (le)vágásokat.  Azon elemek oldalnézetének felrajzolását, amelyek valós mérete nem látszik a normál metszeteken, az ábrázoló geometria szabályai szerint a képsíkba kell forgatni. Az egyes elemeket ezután sorban a rajz megfelelő helyeire kell helyezni és a vágási vonalakat a leszabandó rész jelölésével fel kell rajzolni a szarufákra, gerendákra stb… Jelölni szükséges a furatok helyét és a fakötések kialakítását is. Használt szerszámok: ácsceruza, pillanatszorító, vonalzó, derékszög.

      A feljelölés alapján a faanyag leszabása és pontos megmunkálása a fakötésekhez szükséges bemetszésekkel, kivágásokkal illetve furatokkal együtt külön munkapadon történik. Használt szerszámok: kézi fúrógép, csavarbehajtó kisgép, körfűrész, láncfűrész, kézi gyalugép, láncmaró, vágásvonal-vezető, bak.

      A levágás és megmunkálás elvégzése után a kapcsolódó elemeket együtt vissza kell helyezni a zsinórpadra és ott próbaillesztésekkel ellenőrizni a kialakított kapcsolatok pontosságát. Amennyiben az illesztések nem pontosak, nagy hézagok jelentkeznek, az elemek vágását javítani kell. Szükség esetén az elemeket - ha azok nem javíthatók - újra ki kell vágni, új faanyag felhasználásával.

      3. Fedélszerkezet felállítása

      Az épület zárófödémének valamint a tetőhöz csatlakozó minden falazott vagy betonból öntött szerkezet, mint például a tűzfal, kémény, kürtő stb elkészülte után lehet csak hozzáfogni a fedélszerkezet elemeinek összeállításához. A padlásfödém kész állapotához hozzátartozik, hogy a betonozás előtt elhelyezésre kerültek a talpszelemenek illetve papucsfák tőcsavarjai is. 

      A kivitelezés megkezdéséhez a födémre fel kell juttatni a gerendákat és az egyéb faanyagokat. Ezeket jellemzően csörlővel, kötegelve végezzük. Nagyobb építkezések esetén vagy ha egyéb módon nem oldható meg, daruval is a fogadószintre lehet emelni az elemeket - mindig annyit, amennyi aktuálisan szükséges és el is fér.

      Az összeállítás lépései a következők:

      A folyamatok mindegyike során valamint a teljes szerkezet elkészültével is mérésekkel illetve vízmértékekkel ellenőrízzük az elemek pontos elhelyezését illetve azok vízszintességét, függőlegességét. 

      1. A talpszelemen és papucsfák elhelyezésével indul az összeállítás.
        A talpszelemenek és papucsfák helyén először 20-25 cm széles szigetelőlemez sávokat helyezünk el, a koszorúba horgonyzott tőcsavarokra ráfűzve a szigetelőlemez sávokat.
        Ha még a furatok nem lettek elkészítve a tőcsavarok számára, a szelemeneket a megfelelő helyeken átfúrjuk.
        Ezután a tőcsavarokra húzzuk a szelemeneket a kapcsolatok által meghatározott sorrendben.Végül alátétekkel és anyákkal lerögzítjük a szelemeneket a köszorúhoz.
      2. Ezután következhet a székoszlopok és ferde dúcok felállítása.
        Átmenetileg szükség lehet a székoszlopok kétirányú megtámasztására is.
      3. A következő lépés a középszelemenek felhelyezése a székoszlopokra, a könyökfák felerősítésével.
      4. Felállítjuk a főszaruállásokat a fogópárok elhelyezésével.
      5. A taréjfogókkal rögzítjük a taréjszelement.
      6. Ezután következhet az élszaruk felállítása és rögzítése a szelemenekre.
      7. Végezetül a mellékszaruállások felállítása és a taréjfogókkal való rögzítése illetve konytolt rész szarufáinak rögzítése következik.


Új ablakban jelenik meg