A nyílásáthidalók vízszintes teherhordó szerkezetek, amelyek a falnyílások feletti beépítésük révén a nyílás feletti terheket felveszik és továbbítják az alátámasztó szerkezetekre.
1. Egyenes vonalú áthidalások - gerendák
Az áthidalók legősibb formái fából illetve kőből készültek, egyszerű gerendaként vagy gerendák sorozataként hidalva át a támaszközt. Statikai értelemben hajlított szerkezetekről beszélünk, amelyek felső övében nyomás, az alsó övében pedig húzás keletkezik.
Kő áthidalások
A kőnek mind húzó-, mind hajlítószilárdsága rendkívül kicsi, ezért nem gazdaságos hajlított szerkezetként. Ez azt jelenti, hogy nagyobb fesztáv áthidalása csak különösen nagy szerkezeti magasság mellett oldható meg, ami nem gazdaságos megoldás.
Fa áthidalások
Ezzel szemben a fa gerenda rendkívül hatékonynak számít hajlított szerkezetként, így hagyományosan a leggyakrabban alkalmazott egyenes vonalú nyílásáthidalónak számított. A fa áthidalók négyszög keresztmetszetű, faragott vagy fűrészelt fa gerendák, melyeket a nyílás két oldalán habarcsba vagy sárhabarcsba ágyaztak, megfelelő felfekvést biztosítva az áthidaló elemeknek. Szélesebb falak esetén több gerendát kell egymás mellé sorolni, közöttük a korhadás elkerülése érdekében szellőző légréseket hagyva. Az áthidalókat szintén a hosszabb élettartam érdekében szabadon hagyták, ritkábban lemeszelték, lefestették vagy deszkával borították.
Acélgerenda áthidalások
A 19. században további anyagok jelentek meg, amelyek gazdaságosan tudták ellátni az áthidaló feladatát. Ilyen például az acélgerenda, leginkább I vagy U szelvényű gerendákból illetve azok sorolásából építve. A sorolt megoldásban a gerendákat össze is kellett csavarozni, körülbelül méterenként csöves csavarokat alkalmazva. A jellemzően kiselemes téglafalazatban elhelyezett acélgerendák szükséges felfekvési szélessége a gerendamagasság 1,5-2-szerese. A gerendák alatti részen a téglákat cementhabarcsba rakták vagy betonból kiönötték szerkezeti megerősítés gyanánt.
Az acélgerendák közét gyakran kifalazták, védőmázolással ellátva a gerendákat. Alternatív megoldásként rabicvakolatot is készíthettek körötte, így védve az acélt a korróziótól. A gerendák körötti részt betonnal is kiönthették, a teljes keresztmetszet kizsaluzásával, akár felső káva kialakításával. Esztétikailag különösen kedvező megoldás volt a téglafalazattal azonos anyagú, a kibetonozott hátsó részbe rögzített acélhuzalra függesztett téglasor alkalmazása.
2. Íves áthidalások - boltövek
A nyílásáthidalók speciális formái a boltövek, amelyeket eredetileg kőből vagy téglából falaztak, jellemzően fa anyagú segédív (dúcolat) segítségével megépítve a szerkezetet. A boltöveknek változatos formai megoldásai alakultak ki az évszázadok során, de abban megegyeznek, hogy íves vonalú, nyomott erőjáték játszódik le bennük, aminek eredményeképpen a támaszoknál a függőleges mellett vízszintes erőkomponensek is megjelennek. A kialakulásukat a rómiakhoz szoktuk kötni, akik a legtisztább formáját, a félköríves boltövet, a boltívet rendkívül sokoldalúan és elterjedten kezdték alkalmazni.
Kő boltövek
Kő boltöveket jellemzően kő falazatokban alakítottak ki. Durván megmunkált terméskőből kisebb nyílások felett lehetséges egyenes vagy félköríves boltöveket készíteni enyhén ék alakú kövek használatával.nPontosan megmunkált, faragott kövekből tetszőleges formájú boltöv alakítható ki. Néhány példát felsorolunk: boltív azaz félköríves boltöv, szegmens-, kosár-, parabola-, hattyúnyak-, csúcs-, lándzsa-, patkó-, szamárhát-, lóhereívű vagy éppen egyenes boltöv.
Tégla boltövek
A téglaboltövek - a faragott kő boltövekhez hasonlatosan - változatos formavilággal készíthetők, káva vagy káva nélküli változatban is. A boltöveket a pillér falazásához hasonlatos módon, kötésben falazzuk. Jellemzően faragás nélküli téglákat alkalmazunk, ék alakú habarcsfugákkal. Kis sugarú, így nagy görbületű boltöveket azonban csak ék alakúra faragott elemekkel tudunk falazni. Ekkor közel párhuzamos oldalú fugák jönnek létre az ék alakú téglák között. Minél magasabb a boltöv, annál laposabb a boltváll és a boltöv csatlakozó síkja. Félköríves boltöv esetén a boltváll már vízszintessé válik.
A falazás mintaív alkalmazásával lehetséges csak. A téglákat a váll felől, szimmetrikusan két oldalról kell kezdeni építeni, amíg az ív össze nem ér. A mintaívet csak a habarcs megszilárdulásával lehet elbontani. A falban a boltöv megépíthető a faltestet gyengítő vagy abból kiálló, azaz a faltestet nem gyengítő vállkialakítással. Pillérek esetén, kétirányú boltöv-becsatlakozás esetén faltestet gyengítő vállkialakítás csak kőgyám alkalmazásával valósítható meg.
Míg félköríves boltövvel (boltívvel) 6-8 méteres fesztáv is áthidalható, addig egyenes boltövvel a nyílásköz maximális mérete mindössze 1,40 méter környékén van. Az egyenes boltövet a szerkezet ülepedésére való tekintettel enyhén ívesen, 2-4 centiméteres ívmagassággal kell falazni. A boltövet deszkákkal illetve pallókkal kell alátámasztani az építés idejére. Egyenes boltöv kétféle kialakításban készülhet: