A boltozatok íves felületű térlefedő, teherhordó szerkezetek, melyeket eredetileg kiselemekből falaztak, kőből illetve téglából. Az elemek között ébredő nyomóerők tartják össze a szerkezetet, amelynek fő hátránya, hogy nagy, jellemzően kihasználhatatlan szerkezeti magasságot eredményez komoly anyagigény mellett. A kivitelezéshez mintaív építésre is szükség van, melynek anyaga legtöbb esetben fa. Ezt a boltozat elkészülte után el lehet bontani, de maga a megépítés és bontás is munka- és anyagigényes folyamat. A modern födémek a 19. század végétől teljesen kiszorították a boltozatokat. Esztétikai okokból előfordulhat, hogy mégis boltozattal szeretnénk lefedni tereinket. Ilyen esetekben is gyakran előfordul, hogy már vasbetonból készül el a boltozat.
Boltozattípusok:
A boltozatok keletkezhetnek egy forma (ív) kihúzásával vagy forgatásával illetve két boltozat összemetsződéséből. Alakjuk szerint lehetnek félkörívűek illetve ehhez képest nyomottívűek vagy emeltívűek. Lehetnek zártak, félig nyitottak vagy nyitottak az alátámasztás jellege és helyzete alapján.
A boltozatok fő elemei:
A boltozatot a falazat közvetlen folytatásaként építették, a falazás szabályait követve.
A geometriából adódóan az íves szerkezetben a sugárirányú elemek között ék alakú habarcsfúgák alakulnak ki.
Nagyobb görbületű ívek esetén szükség lehet arra is, hogy a téglákat is ék alakúra faragjuk.
A legegyszerűbb boltozattípuson, a dongaboltozaton mutatva be a folyamatot és a fogalmakat, téglát használva építőanyagnak:
-
Az alapvonaltól illetve kezdővonaltól kezdődően kezdjük falazni a váll részt, ahonnan a boltozat indul.
-
A váll ferde csatlakozásához egyre jobban ki kell ugratni a téglákat és faragott elemekkel kialakítani a ferde induló síkot, amelyet jellemzően egy tégla szélességűre alakítunk ki. Ez a vállvastagság.
-
A váll feletti részen a gyámfal függőleges síkokkal halad tovább felfele, a vállvonaltól pedig két oldalról elindítható a boltozat falazása. A kettő közötti részt hátfalazással szokás megerősíteni.
-
A boltozat falazáshoz mintaívet és azt alátámasztó állványzatot kell készíteni és annak felületén elkészíteni a boltozatot.
-
Indulásnál a egész tégla vastagságával (vállvastagsággal) haladunk a falazásban, követve a mintaív vezérgörbéjét.
-
A középső szakaszon a boltozat féltégla vastagságúra keskenyedhet, azonban méterenként, másfél méterenként erősítőíveket falazunk, mely a falak pillérekkel való erősítéséhez hasonlítható.
Boltozattípusok:
A kőből illetve téglából készült leggyakoribb boltozattípusok a következők:
-
Dongaboltozat: A dongaboltozat a boltív térbeli formája, annak kihúzásának, hossztengely irányú folytatásának tekinthető. Egy irányban görbült felület, amely a hossztengellyel párhuzamos oldalakon kíván csak alátámasztást, azaz félig nyitott boltozatnak számít. Az ív magassága és alakja sokféle lehet, eltérve a félköríves vonalvezetéstől, különféle altípusokat hozva létre: szegmensívű, kosárívű stb.
-
Keresztboltozat: A kerestboltozat két azonos szerkezeti méretekkel és alakkal rendelkező dongaboltozat összemetsződéséből jön létre a vaknegyedek eltávolításával és a boltsüvegek megtartásával. A boltsüvegek metszésvonala a boltgerinc, az eredeti dongák íve pedig a homlokív lesz. Nyitott boltozatnak számít, alátámasztásra csak a homlokívek alsó pontjánál, pillérek vagy oszlopok formájában van szükség. Római keresztboltozat esetén a szemben lévő homlokíveket összekötő vonal vízszintes, a boltgerinc pedig félellipszis alakú. Román keresztboltozat esetén pedig a szemben lévő homlokíveket összekötő vonal emelkedő ívű és a boltgerinc pedig félkör alakú.
-
Kolostorboltozat: Ha két dongaboltozat összemetsződésekor a vaknegyedeket tartjuk meg és a boltsüvegeket távolítjuk el, akkor kolostorboltozatot kapunk. Ez egy zárt boltozattípus, körben alátámasztást, azaz falazatot igényel.
-
Tükörbolvcftozat: A tükörboltozat a teknőboltozatból származtatható boltozat, mégpedig úgy hogy a boltozatot körülbelül fele magasságánál egy vízszintes síkkal elmetsszük és egy lapos, majdnem sík boltozat készül a metszés helyén.
-
Cseh boltozat: A cseh boltozat olyan félgömbkupola, amelyet egy négyzet köré rajzolt kör fölé emeltek, majd a négyzet oldalaira állított függőleges síkokkal lemetszették a négyzet oldalain kívül eső részeket. Az így nyert homlokívek szintén félkör alakúak. A cseh boltozat nyitott boltozat, a sarokpontokban pillérek vagy oszlopok támasztják alá.
-
Csehsüveg boltozat: A csehsüveg boltozat szintén minden oldalról nyitott boltozatnak számít. Származatása abban különbözik a cseh boltozatétól, hogy a függőleges metszősíkok jóval beljebb esnek a körvonaltól, amely fölé a kupolát emelték. Így nem félkör, hanem szegmens alakú homlokívek keletkeznek.
A boltozatok fő elemei:
A boltozatot a falazat közvetlen folytatásaként építették, a falazás szabályait követve. A geometriából adódóan az íves szerkezetben a sugárirányú elemek között ék alakú habarcsfúgák alakulnak ki. Nagyobb görbületű ívek esetén szükség lehet arra is, hogy a téglákat is ék alakúra faragjuk. A legegyszerűbb boltozattípuson, a dongaboltozaton mutatva be a folyamatot és a fogalmakat, téglát használva építőanyagnak:
-
Az alapvonaltól illetve kezdővonaltól kezdődően kezdjük falazni a váll részt, ahonnan a boltozat indul.
-
A váll ferde csatlakozásához egyre jobban ki kell ugratni a téglákat és faragott elemekkel kialakítani a ferde induló síkot, amelyet jellemzően egy tégla szélességűre alakítunk ki. Ez a vállvastagság.
-
A váll feletti részen a gyámfal függőleges síkokkal halad tovább felfele, a vállvonaltól pedig két oldalról elindítható a boltozat falazása. A kettő közötti részt hátfalazással szokás megerősíteni.
-
A boltozat falazáshoz mintaívet és azt alátámasztó állványzatot kell készíteni és annak felületén elkészíteni a boltozatot.
-
Indulásnál a egész tégla vastagságával (vállvastagsággal) haladunk a falazásban, követve a mintaív vezérgörbéjét.
-
A középső szakaszon a boltozat féltégla vastagságúra keskenyedhet, azonban méterenként, másfél méterenként erősítőíveket falazunk, mely a falak pillérekkel való erősítéséhez hasonlítható.
