A lépcsők és a rámpák a szintkülönbségek áthidalására szolgáló, közlekedési felületet biztosító szerkezetek. A lépcsőket egyenlő lépcsőfokokra osztjuk, így kötve össze a szinteket, míg a rámpák sík, egy irányban emelkedő felületekkel hidalják át a magasságkülönbséget.
A rámpa méretezése:
Megfelelő méretekkel a rámpák az akadálymentes közlekedésnek is nélkülözhetetlen elemei lehetnek. Az elvárt lejtésszög, a szélességi és magassági adatok pontos értéke országonként, régiónként különbözhet, de irányadó értékekként a következőket rögzíthetjük:
Akadálymentes rámpa kialakításakor figyelembe veendő méretek:
-
Egy lejtőkar maximum 45 cm szintkülönbséget hidalhat át és maximum 9 méter hosszú lehet (5% lejtés).
-
Indulásnál és érkezésnél valamint a pihenők számára legalább 1,5 méter átmérőjű szabad terület kell biztosítani.
A lépcső méretezése:
A szintmagasságból és a kényelmes lépcső szerkesztési szabályából származnak a lépcsőfokok magassági és szélességi méretei, amelyek egyben meghatározzák a kar hosszát is. A lépcsőfok fellépési magasságának és belépési szélességének meghatározásához a következő képletet kell használni: 2m+sz=60-64 cm, ahol m a fellépési magasság, sz pedig a belépési szélesség. A fellépések számát úgy határozzuk meg, hogy a szintmagasságot elosztjuk az általunk választott fellépési magassággal. Az osztás eredményét kerekíteni kell felfelé, mert a fellépések száma csak egész szám lehet. A lépcső akkor kényelmesen járható, ha a lépcsőfokok magassága 15-17 cm és a lépcsőfokok szélessége 28-30 cm.
További javasolt paraméterek:
-
Az egy lépcsőkarra eső fokok száma minimum 3, de legfeljebb 15 db, kivételes esetben 20 db is lehet.
-
A lépcsőkar maximum 1,80 méter szintkülönbséget hidalhat át.
-
Minden 10-14. fok után, lakáson belül minden 15-20. lépcsőfok után minimum 60 cm-es pihenőt kell kialakítani.
-
A lépcsőkar és pihenő feletti szabad belmagasságnak minimum 2,20 méternek kell lennie a járóvonal függőleges síkjában mérve.
Forma és szerkezet:
A lépcső- illetve rámpakarok alaprajzi vonalvezetése lehet egyenes vagy íves illetve ezek tetszőleges kombinációja. Beszélhetünk egykarú, kétkarú vagy többkarú lépcsőkről illetve rámpákról.
Az íves vonalvezetésű lépcsők jellegzetes formái a visszafordulós valamint a csigalépcsők. Ezek különlegessége, hogy részben vagy egészben szűkülő alaprajzi méretekkel rendelkező, húzott fokokkal kerülnek kialakításra. A húzott fokú lépcsők járóvonala - ahol a minimális belépési szélességnek teljesülnie kell - a középvonaltól kijjebb esik.
Szerkezeti jellegük szerint a lépcsők illetve rámpák lehetnek: talajon fekvők vagy gyámolítottak.. A gyámolítás jellemzően a karok két oldalán történik falba való beültetéssel, fallal vagy gerendával való alátámasztással. A kétféle támasz azonban lehet oldalanként különböző is, a gerendával történő gyámolítás pedig haladhat a kar középtengelyében is. A boltozattal vagy födémmel történő alátámasztás a teljes kart támasztja alá, lekövetve annak emelkedését.
Lebegő lépcsőről beszélünk, amikor a lépcsőfokok egyik oldalon egyenként befogottak, a másik oldalon pedig megtámasztás nélküliek. Egy másik speciális megoldás a lépcsőkarnak vagy rámpának felülről, a födém felől történő függesztése.