Modern teherhordó falak és pillérek
Szekció vázlat
-
-
1. A blokkok fejlődése
Az égetett kerámia tégla látványos fejlődésen ment keresztül a 20. század során, míg eljutottunk napjaink falazóblokkjaiig. A tömeggyártás technológiai előrelépéseit is kihasználva a fejlesztések elsődleges irányai a jobb hőszigetelőképességet illetve a gyorsabb és hatékonyabb kivitelezést célozták meg. Először lyukak jelentek meg a téglában, lévén a levegő cellák kiváló hőszigetelő tulajdonságot kölcsönöznek a téglának. Az egyik következő lépés a téglák magasságának növelése volt, amely kevesebb megépítendő sort eredményez, felgyorsítva az építési folyamatot. A még több cella és így a cellák arányának növekedése még tovább növelte a szigetelőképességet.
Ezzel párhuzamosan a méretek tovább növekedtek, lévén a sok cella jelentősen csökkentette a fajlagos tömeget is. A magasság 23,8 cm körül állandósult a legtöbb gyártónál, 1,2 cm habarcsvastagságot és így 25 cm-es függőleges raszterméretet feltételezve. A blokkok szélesedtek is mindkét irányban, ami tovább egyszerűsítette az építést: a 30 cm vastag falakat pusztán kötő helyzetűként kell elhelyezni a változatos falkötések helyett.
Számos blokknál megjelent a habarcstáska, amely nélkülözhetővé tette a függőleges fugákat. Ugyanilyen eredménnyel jár a nútféderes kialakítás. A függőleges fugák nélkülözése egyszerre javítja a hőtechnikai tulajdonságokat és gyorsítja az építést a helyszínen.
A fejlesztés következő fő iránya a vízszintes fugák minimalizálása volt ezután. A 25 cm-es magassági rasztert tartva a legújabb blokkok síkra csiszolva készülnek, így 1,2 cm helyett 1 mm-re csökkent a fuga magassága. A habarcsot már görgős habarcsterítővel hordják fel vagy ragasztóhab-sávokat fújnak a sorok közé. A még kevesebb anyag- és vízigény egyúttal gazdaságos és környezettudatos megközelítést is jelent.
A hőszigetelési követelményekkel lépést tartva a falvastagság is folyton nőtt, hogy külön hőszigetelés nélkül teljesíteni lehessen ezeket az igényeket. A 30 illetve 38 centiméteres falak mellett hamarosan megjelentek a 44 cm széles blokkok is. Az aktuális európai követelményt, a szükséges U-értéket hőszigetelés nélkül kétféle blokkból épült fal képes tartani:
-
egy innovatív üregrendszerű, nútféderes, 44 cm széles, síkracsiszolt blokk;
-
egy nútféderes, 44 cm vastag széles, síkracsiszolt blokk, amely levegőcellák helyett már kőzetgyapot belső cellákkal rendelkezik, a hőszigetelést a blokkon belülre integrálva.
2. Falkötések
A következő példában egy 44 cm széles blokk kerámia fal falvég- és sarokkötését illetve T-csatlakozását mutatjuk be egy másik, 38 cm vastag fallal. Falazóelemül kőzetgyapot belső szigetelésű, síkracsiszolt elemeket választottunk. A falazásnál a falkötés általános szabályait követjük. Először találjuk ki, hogyan fogjuk megoldani a falazat kulcspontjait!
a) Falvégek
A falvégnél nem kell sokat gondolkodni sem a 38-as, sem a 44-es fal esetén. A fal soraiban feles eltolást szeretnénk tartani a kötő helyzetű elemek között, ezért az indító sorban egész elemeket helyezünk le, majd a következő sort egyszerűen feles elemmel kezdjük.
b) Falsarok
A falsaroknál az egyik sor kifut a sarokig, a másik sor pedig oldalról nekiütközik. A következő sorban ugyanez történik fordítva. A célunk, hogy az ütközés fugája felett egy egész elem kösse át a forduló sorokat, középen a fugával. Ez azt jelenti, hogy ebben a sorban a 44 cm-es falvastagságból még 32 cm-t kell megoldani. Ezt egy 19 cm-es sarok- és egy 12 cm-es elemmel oldjuk meg, amelyek a vágott részükkel egymás felé vannak fordítva, a köztük lévő 1 cm-es részt ragasztóval töltjük ki. Az így elkészült sarokhoz pedig elkezdjük a másik irányból lehelyezni az egész elemeket. A következő sorban a másik irányban helyezzük le a sarokból a 19-es illetve 12-es elemet valamint a kötést létrehozó egész elemet.3.) T-csatlakozás
T-csatlakozás esetén hasonlóan gondolkozunk, mint falsarok esetén. A 38-as falat az egyik sorban megállítjuk a 44-es fal belső oldalánál, egész elemmel zárva a sort, míg a felette lévő sorban átvisszük a 44-es fal másik oldaláig. Az átkötő 38-as falrészt egy egész elem köti be a 44-es falba, 12 cm-rel nyúlva be a 44-es falba. A maradékot ezúttal is egy 19-es és egy 12 cm-es vágott elemmel rakjuk ki, melyek vágott részeit egymásnak fordítjuk és közüket 1 cm szélességben ragasztóval fújjuk ki. Az átkötő 38-as falrész két oldalán két irányban, egész elemekkel indítjuk a 44-es falat. Az átkötés felett (és alatt) is biztosítanunk kell a megfelelő falkötést, így egy-egy egész elemnek a fuga középvonalában kell elhelyezkednie. A 44-es fal belsejében, a maradék helyen így egy 12-es elemet kell elhelyezni, két oldalt pedig ragasztóval kell kitölteni a fugákat.
3. A kivitelezés lépései:
-
Az alapozás fölött, az vasbeton alaplemez felületén elvégezzük a kitűzést, csapózsinór segítségével feljelöljük a falak külső és belső kontúrját, a falsarkokat, a falcsatlakozások és a nyílások helyét.
-
Elhelyezésre kerül a vízszintes talajnedvesség elleni szigetelés 1 rtg modifikált bitumenes lemez formájában.
-
A síkra csiszolt blokkok esetén kulcsfontosságú a kezdő habarcsréteg tökéletes vízszintessége, mert a későbbi sorok fugáinak minimális vastagsága már nem ad majd módot a korrekcióra.
A beállítást szintező habarcslehúzó szerszám és szintezőléc segítségével végezzük.
Az indító habarcsréteg vastagsága 2-3 centiméter, melyre újra fel kell jelölni a kitűzés pontjait. -
Ezután az iránytéglák elhelyezése következik, melyeket gumikalapáccsal és szintezővel állítunk be.
A falvégeknél egész elemekkel kezdünk, a falsaroknál egy 19 cm-es vágott elemmel, míg a T-csatlakozásnál egy 12 cm-es vágott elemmel. -
Majd a közbenső elemek lerakása következik az egyik 44-es falszakasz első sorához.
Ehhez zsinórt feszítünk ki a beállított iránytéglák közé.
A saroknál a tervünknek megfelelően a háromnegyedes sarokelemet egy feles elemmel egészítjük ki és a vágott elemek közötti részt ragasztóval töltjük ki.
Ugyanígy járunk el minden további esetben is, mikor vágott elemek találkoznak más blokkokkal.
Az egész elemeket a nútokat és fédereket egymásba tolva, kötőanyag nélkül csatlakoztatjuk egymáshoz. -
A másik falszakasz közbenső elemeit is hasonlóan lerakjuk.
-
A 38-as falszakaszt első sorát is elkészítjük, a csatlakozásnál az üregeket ezúttal is ragasztóval töltjük ki.
-
A második sort is az iránytéglák lehelyezésével kezdjük.
A falsarokban ismételten 19-es vágott elemmel kezdünk, de most a másik irányba néz az elem.
A T-csatlakozásnál pedig a becsatlakozó 38-as fal irányában helyezünk le egy 19-es vágott elemet.
A falvégeken mindenhol feles elem kerül most az egész záró elem fölé. -
Minden egyéb tekintetben ugyanúgy folytatjuk a falazást, mint ahogy eddig láthattuk.
A vízszintességet és a függőlegességet rendszeresen ellenőrizzük szintezőléc segítségével.
-
-
-
-
Bevezetés
A pórusbeton kiselemes falazatok kiváló hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkeznek, alacsony testsűrűségűek, így az elemek könnyűek, ami segíti a gyors kivitelezést. További előnyös tulajdonságaik közé tartozik a kedvező akusztika, a jó vakolattartás, a könnyű vághatóság és faraghatóság valamint a nagy méretpontosság.
Napjainkban a blokkok lehetnek sima felületűek, megfogóhornyos vagy nútféderes, megfogóhornyos elemek. A blokkokat kizárólag futó helyzetben fektetjük, az elemek jellemző hossza 50 illetve 60 cm, szélességük 30, 37,5 és 50 cm, ez utóbbi adja a falvastagságot. A blokkok jellemző magassága 20 centiméter.
A jellemző fugaméret 1 cm, amivel 21 cm lesz a sormagasság. Mint az ábra is mutatja, a sima blokkokat függőleges habarcsfugával kell rakni. A blokkokat ez esetben is a téglakötés általános szabályai szerint rakjuk, a függőleges hézagoknak azonban nem kell kötelezően középtengelybe esniük. Az elemkötés méretének azonban minimum 12,5 centiméternek kell lennie.
A megfogóhornyos blokkok esetében is érvényesek az előző mondatok és habarcsot ez esetben is kell kenni függőleges hézagokba. A nútféderes-megfogóhornyos elemek függőleges fugáit azonban már szárazon építjük. Ebben az esetben továbbá csak vékonyágyas falazóhabarcs alkalmazásával lehetséges a falazás. Ez mindössze 2 mm vastag fugákat eredményez, ami egyszerre anyagtakarékos és jelentősen csökkenti a hőhidak mennyiségét. Az első sor pontos beállítására, vízszintjére a kerámia blokkok vékonyhabarcsos megoldásaihoz hasonlóan itt is nagy hangsúlyt kell fektetni.
A pórusbeton blokk falazása
37,5 cm vastag pórusbeton fal falkötéseit fogjuk megvizsgálni egy mintafal segítségével. A használt blokkok típusa megfogóhornyos, nútféderes elem, méretük: 37,5 x 60 x 20 cm.
Az elemek kiosztását előre megtervezzük:
a) Falsarok - A váltakozó sorokban a sarokból egész elemmel el kell indítani a sorokat és a kötések az egész falban megfelelőek lesznek. 37,5-es falvastagság és 60 cm-es elemhossz esetén az eltolás mindkét csatlakozó falban 22,5 cm lesz, ami nagyobb mint a minimális elvárás 12,5 cm.
b) Falvég - A falvég kialakításakor az első sorban szintén egész elemmel indítunk, majd a következő sorban a falban tervezett elemkötés mértékének megfelelő vágott elem kerül a falvégre. Az előbbi terveinknek megfelelően a vágott blokkok feles, azaz 30 cm-es elemek lesznek.
c) T-csatlakozás - Példánkban feltételezzük, hogy a fő falunk az előzőek szerint kirakott két falsarokkal rendelkezik, az indító sorban egész elemekre a merőlegesen becsatlakozó fal oldalaitól. Így az előzőek alapján az elemkötés 22,5 cm mindkét oldalon, szimmetrikus elrendezésben. A csatlakozó falat már az első sorban bekötjük a főfalunkba, ehhez egy egész elemet helyezünk le. A 37,5 cm-es falvastagság miatt a 60-as elem 22,5 centiméterrel nyúlik túl a fő falon, ez lesz ebben a falban is az elemkötés értéke. A fő falunkban egy-egy vágott elem kerül a bekötő egész elem fölé, szimmetrikusan, a csatlakozó fal középvonalára helyezve a fúgát. A vágott elemek mérete 56,5 cm, 1 cm fúgát hagyva, amit habarccsal töltünk ki.
A kivitelezés menete a következő:
- A falak, nyílások és csatlakozások helyét kitűzzük a vasbeton aljzatra csapózsinór segítségével.
- A vasbeton aljzaton rögzítjük a fal alatti talajnedvesség elleni szigetelést, melyre újból feljelöljük a fontos pontokat.
- Az első sor alá kőműveskanállal, szintezőműszerrel és lehúzóléccel 2–3 cm vastag kiegyenlítő habarcsréteget kell felhordani.
A sarkok és a falvégek egész elemeit a friss habarcságyba helyezzük.
A T-csatlakozásnál a csatlakozó fal középtengelyére szimmetrikusan két vágott elemet helyezünk, a függőleges állófugát pedig habarccsal töltjük ki.
A vágott elemek méretének 48 cm-nek kell lennie, hogy a két falvég által lezárt falszakaszon tartható legyen a fél téglányi (30 cm-es) eltolás.
A csatlakozó fal első egész eleme tompán ütközik a főfalhoz. A vízszintes és függőleges beállításhoz szintező lécet és gumikalapácsot használunk. - A már elhelyezett elemek közé falazó zsinórt feszítünk ki és ennek mentén elvégezzük a mezőfalazást. Az elemeket az eredeti terv mentén, függőleges fuga nélkül falazzuk.
- A vízszintességet ellenőrizzük és 1 mm-nél nagyobb egyenetlenség, síkfogasság esetén csiszolunk a felületen.
- A következő sorhoz már vékonyágyas falazóhabarcsot használunk, amelyet habarcsterítő szánkóval hordunk fel a felületre.
- Ezúttal is a kulcselemeket helyezzük el először: a T-csatlakozás egész illetve a falvég feles elemeit.
- Ismét falazó zsinórt használunk a mezőfalazáshoz.
- Az eddigi két sor váltogatásával, valamint szintezőléc és gumikalapács segítségével - a korábban megismert módon - gondoskodunk a fal vízszintességéről és függőlegességéről.
-
-
-
1. Monolit vasbeton fal
A helyszíni öntésű vasbeton fal kiemelkedő teherhordási tulajdonságokkal rendelkezik, hőtechnikai képességei azonban elégtelenek arra, hogy külön külső hőszigetelés nélkül megfelelhessenek az elvárásoknak. Komplett épületek készülhetnek ettől függetlenül vasbeton falakkal illetve az is gyakori, hogy csak a szerkezetileg kulcsfontosságú helyeken alkalmaznak beton falakat. Ez utóbbi különösen vasbeton vázas épületek merevítőfalai és aknái esetén jellemző. Ezek a kitöltőfalaktól eltérően szerkezetileg szorosan együttműködnek a többi vasbeton szerkezettel.
Az öntés zsaluzatot igényel, amely lehet elbontható vagy megmaradó, azaz bennmaradó. Előbbit szokás egyrétegű, utóbbit többrétegű (szendvics-) öntött szerkezetként is megnevezni. A zsaluzat hagyományos megoldása szerint fa deszkákból lehet összeállítani az öntőformát. Ennek modern verziója a gyárilag összeállított, fém keretekkel illetve bordákkal merevített táblás zsaluzatok. Léteznek ezenkívül alagútzsalus, kúszózsalus illetve csúszózsalus technológiák is.
A továbbiakban a táblás zsaluzattal készülő monolit vasbeton fal készítésének technológiai sorrendjét mutatjuk be:
-
Zsaluzat tisztítása és zsaluleválasztó szer felhordása
-
Összeszereljük a fal egyik oldali zsaluzatának első keretét és az elemtámasszal kitámasztjuk a szerkezetet.
-
A további kereteket sorolva elhelyezzük, szintén kitámasztva őket és összekapcsolva a zsalutáblákat.
-
A vasszerelés, a vasalat elhelyezése és a zsaluzathoz rögzítése.
-
Kontrazsalu összeszerelése, távtartók (ankerrudak) beépítése a falvastagság beállításával és a zsaluzat kitámasztása.
-
Betonozás egy ütemben készül, de szakaszosan - jellemzően betonpumpa és transzportbeton alkalmazásával.
-
A betont ezután tömöríteni kell.
-
A zsaluzat két nap után bonthatóvá válik, de a fal szabvány szerinti teljes szilárdulása csak 28 nap múlva következik be.
-
A beton szerkezetek zsaluzatának bontása után fontos az utókezelés, elkerülendő a repedéseket és a szilárdsági problémákat.
Ezért a falat locsolni, nedvesen tartani szükséges és óvni azt az erős napfénytől.
2. Zsalukő fal
Betonból is készülnek kiselemes falazatok. A beton jó tartószerkezeti, ellenben elégtelen hőtechnikai tulajdonságai miatt ezek javarészt pincefalak, kerítésalapok, teraszlábazatok stb. szerkezetek építőanyagául szolgálnak. Ezen falazatok speciális formája a beton kézi zsaluzóelem avagy a zsalukő. A zsalukő falazat egy félmonolit szerkezet, egy többrétegű öntött fal, ahol a körülbelül 3 cm kéreggel illetve bordákkal rendelkező üreges blokkokat szárazon, kötőanyag nélkül építjük egymásra, majd ezt bennmaradó zsaluzatként használva betonnal öntjük ki.
A beton mag jellemzően statikai méretezés szerinti vasalatot is kap, jelentősen növelve a fal teherbírási tulajdonságait. A falazást és az öntést szakaszosan végezzük, jellemzően 2-3 soronként haladunk. A falsarkot felezhető illetve egész zsaluzóelemek váltakozásával lehet megoldani, hasonlóképp építjük meg a T-csatlakozást és a falvéget is. Érdemes a teljes falazaton feles eltolást alkalmazni, mert így az üregek garantáltan megfelelő módon esnek egymás alá, segítve a függőleges vasak megfelelő és egyenletes elhelyezését.
Zsalukőfal építése:
-
A fogadószerkezet előkészítése során el kell tüntetni az esetleges egyenetlenségeket.
-
A kitűzés során kicsapózsinórral feljelöljük a falazat szélességét, fontos csomópontjait és pontosan beállítjuk a magassági szintet.
-
Szükség esetén a falak alá elkészítjük a talajnedvesség vagy talajvíz elleni szigetelést úgy, hogy a fal elkészülte után folytonosítani lehessen. A kitűzés pontjait újra feljelöljük a szigetelésre.
-
A kezdősort a falvégeknél és a falsarkoknál kezdve, 1-3 centiméter vastagságú nagyszilárdságú, cementhabarcsba helyezzük le az irányelemeket, tökéletesen beállítva a vízszintet.
-
A falazást a falkötés általános szabályai szerint végezzük, habarcs nélkül rakva az elemeket.
A blokkok lehelyezését a falvégeken illetve a falsarkokon kell kezdeni.
A vasalást folyamatosan helyezzük el vízszintes irányban az előkészített vájatokban valamint függőleges irányban is, 80-100 cm hosszúságban, azaz a későbbi sorba is átnyúlóan. -
2-3 soronként végezzük a betonozást, azaz az üregek betonnal való kitöltését.
A beton lehet helyi keverésű vagy transzportbeton, előbbi esetben jellemzően lapáttal, utóbbi esetben akár pumpálva is a helyére önthető a szükséges betonmennyiség.
A betonozás előtt gondoskodni kell arról is, hogy a blokkok kellően nedvesek legyenek.
A beöntött betont ezután csömöszöléssel tömöríteni szükséges.
A betont a további könnyebb építés érdekében a legfelső blokkok feléig szükséges feltölteni.
-
-
-
-
Pillérek a modern gyakorlatban leggyakrabban vasbetonból, ritkábban acélból és még ritkábban fából vagy egyéb anyagból készülnek.
1. Vasbeton pillérek
A monolit vasbeton pillérek különböző keresztmetszettel zsaluzhatók: négyzet, téglalap, sokszög vagy kör. Az oszlopok vasalata hosszirányú vasakból és a statikai igénybevételnek megfelelő sűrűségű kengyelezésből áll. A zsaluzat készülhet hagyományos módon, fa deszkázatból vagy korszerű táblás oszlopzsaluzattal.
Helyszíni öntésű vasbeton pillér építhető továbbá bennmaradó zsaluzattal is.
Ez a bennmaradó zsaluzat lehet egy téglaköpeny vagy épülhet beton pillérzsalukő-elemekből:- A téglaköpenyes megoldás esetében szakaszosan építjük a köpenyt, helyezzük el a vasalatot és betonozzuk ki az üreget. 1,00-1,20 méteres szakaszokban haladva érjük el a kívánt magasságot.
- A beton zsaluzóelemeket egy ütemben, a teljes magasság elérése után betonozzuk csak ki, miután a vasalatot megfelelően elhelyeztük. Az elemeket most is nedvesíteni kell a betonozás elvégzése előtt és az utókezelés során. Az építés közbeni ferde támaszokat csak a beton teljes szilárdulása után távolíthatjuk el.
Végezetül előregyártott vasbeton pilléreket is el lehet helyezni. Ezek jellemzően szintén előregyártott kehelyalapokba kerülnek elhelyezésre a monolit tömbalapok felett.
2. Acél pillérek
Acélból könnyű, nagy teherbírású és kis keresztmetszetű szerkezetek építhetők. Gyártás szempontjából lehetnek hidegen hajlított vagy melegen hengerelt profilú oszlopok.
Az acél pillérek különböző keresztmetszettel készülhetnek:
-
az egytagú oszloptörzsek lehetnek például I, H, C vagy Z-profilúak,
-
több szelvény hevederes összekapcsolásából létrejöhet többtagú oszloptörzs is,
-
rácsos szerkezeteket is létre lehet hozni L szelvényekből valamint vízszintes vagy ferde laposvas hevederekből,
-
végül építhetünk csőszelvényű oszloptörzsekből is.
Az acél oszloptörzs más elemekkel való összekapcsolásához talp- és fejlemezt hegesztenek a törzshöz. A kapcsolatot merevítő acéllemezekkel lehet továbberősíteni, melyeket szintén hegesztéssel rögzítenek. A talp- és fejlemezen keresztül történhet az oszlopnak a beton alaptesthez vagy egy acélgerendához való hozzácsavarozása.
Az acél szerkezeteket óvni kell rozsdásodás ellen, ez horganyzással vagy porszórással felhordott festéssel érhető el. Tűzvédelmi szempontok továbbá különféle tűzvédő bevonatok alkalmazását tehetik szükségessé.
3. Fa oszlopok
A faanyagú modern pillérek is változatos keresztmetszettel kerülhetnek kialakításra. Az acél pillérekhez hasonlóan készülhetnek egy darab fából, gyárban összeragasztott rétegelt ragasztott gerendából vagy ezek kombinációjából, különböző gerendákból, hézagosan betétfákkal vagy tömören összeépítve.
A modern gyakorlatban a fa pillérek legtöbbször nem talpgerendán keresztül találkoznak az alappal, hanem közvetlenül a beton pontalapra vagy vasbeton gerendaalapra terhelnek. A kettő közötti közvetlen kapcsolat veszélyes a fára, mert a nedvességgel való hosszan tartó érintkezés révén ez a fa korhadásához vezethet. Ezért a fa pillérek / oszlopok mindig a terepszint felett kezdődnek, oszloptartó acél elemmel csatlakozva az alaplemezhez vagy az alaptesthez.
Ezenfelül a modern gyakorlatban még beépítése előtt gondoskodni kell a fa oszlopok láng- és gombamentesítéséről is. Ezt a folyamatot impregnálásnak nevezzük. Az időjárás (nap, csapadék) ellen pedig lazúrozással lehet védő bevonatot képezni. -